Mi, okos 21. századi emberek nagyon tudunk számolni. Most éppen azt számolgatjuk, naponta hányan betegedtek, és hányan haltak meg a koronavírustól. Sok mindent számolhatnánk még!

Azt vajon miért nem számoljuk, hogy hány állatot írtunk ki naponta. Hány állatnak vesszük el életterét naponta, mikor újabb és újabb területeket sajátítunk ki tőlük? Hány állat pusztul el értelmetlenül a világ számos pontján erdőtüzekben, naponta? Arról miért nincsenek napi hírek, hogy teljesen felesleges háborús konfliktusokban hányan sebesültek, haltak meg? Azt miért nem tartjuk nyilván, hogy naponta hány gyerek hal éhen földünkön? Az sem érdekel senkit, hogy naponta hányan válnak földönfutóvá, mert gyilkos bombázások miatt el kell hagyniuk hazájukat, hogy így védjék meg gyerekeik, családjuk életét. Ja, bocs, őket számon tartja a Bakondi, mint migránsokat. Azt is számolhatnánk, hogy naponta hány gyerek esik áldozatul családi erőszaknak, hány nőt erőszakolnak meg. Számolhatnánk, hányan éheznek, mert nem tudunk annyi élelmiszert termelni, hogy mindenki jól lakjon. Elfogadható közgyógyellátás sem jut mindenkinek. Számolhatnánk hányan halnak meg naponta, mert nem kaptak időben megfelelő orvosi ellátást. Na, meg persze azt is, hányan halnak meg kórházi fertőzésben naponta. Lehetne dicsekedni azzal is, naponta hányan válnak munkanélkülivé, hányan élnek az utcán hajléktalanként. Azt is számon tarthatnánk, hány amputációt kellett elvégezni érsebész hiánya miatt, vagy naponta mennyivel növekednek a kórházi várólisták. Köztudott, hogy virágzik a gyerek munka, az újkori rabszolgaság, vajon hány embert, és főleg hány gyereket érint ez nap, mint nap? Környezetszennyező technológiákkal termelnek gyárak ezrei, mert a haszon mindennél fontosabb. Azt miért nem számoljuk, naponta hányan halnak meg emiatt? Azt is számon tarthatnánk, naponta hány hektár mezőgazdasági területet, erdőt, stb. veszünk el a természettől, építünk be.
Számolgathatnánk nyugodtan azt is, naponta hány forintot költünk fegyverekre, katonaságra, rendőrségre, esetleg azt is, hogy ezzel szemben mennyit egészségügyre, oktatásra, infrastruktúrára, munkahelyteremtésre. Szerepelhetne minden híradás élén, hány katona, rendőr teljesít szolgálatot kórházakban, idősek otthonaiban, gyárakban, hamarosan iskolákban is! Az utcákon lassan több rendőr lesz, mint civil! Ha ilyen ütemben haladunk, a magyar gyerekek pár év múlva váll-lappal születnek.
De nem! Ilyeneket nem számolunk. Mi, emberek csak azt számoljuk, amiről nem mi tehetünk, vagy ami a hatalom érdekében áll! Számon tartjuk, hányan haltak meg koronavírusban, ebolában, az is a híradások élén szerepel, hogy környezeti katasztrófákban naponta hányan vesztik életüket, de saját gaztetteink „eredményéről” nem igyekszünk naprakészen beszámolni!
S ha már a számolásnál tartunk, azt is megszámolhatnánk, hányszor emeltük fel szavunkat, vonultunk utcára a fentiekkel kapcsolatban! Nem venne igénybe sok időt!
Amerikában egy rendőr megölte George Floydot egy igazoltatás során. Az egész világon több tízezren tüntetnek, jogosan! Tiltakozni kell az erőszak minden formája ellen, de kérdezem én, saját magunkért, sok embert érintő embertelenségek ellen miért nem tiltakozunk?
Mert hiányzik belőlünk a közösségi szellem, önzők vagyunk, és ráadásul hagyjuk magunkat megfélemlíteni, megosztani a mindenkori hatalom által!
Nem a kormányokkal van a legnagyobb baj, hanem velünk, azokkal az emberekkel, akik megválasztjuk, és hatalmon tartjuk azokat, akik arra érdemtelenek!
Itt tartunk mi, nagyon okos, bátor földlakók!
Számoljunk! Kinek jó ez?