Aranyos drága nyulacskáim! El vagyok keseredve, de dühös is vagyok! Ha még mindig nem ébredünk fel, ha már megint sikerül magára hagyni, hagyni elvérezni egy elégedetlen és bátor csoportot, akik helyettünk is tiltakoznak, soha nem lesz itt változás!

Pedig már nagyon nagy szükség lenne komoly változásokra, vészesen lemaradunk, már így is Európa lesajnált koldusai vagyunk! Nemhogy az osztrákokat, de magunkat sem fogjuk utolérni!
Nem volt még elég jel, figyelmeztetés, hogy a hatalom pont ezt akarja, minden lehetőséget megragad, hogy az éppen hangosan elégedetlenkedők ellen hangoljon bennünket? Hallgathatjátok, ahogy minden Fideszes csatorna csőcseléknek nevezi a mindenkori tüntetőket. Mindig ezt teszi! Még mindig nem nyílt ki az a bizonyos bicska a zsebetekben?!
Soroljam, mikor nem álltunk azok mellé, akik pedig megérdemelték volna?
Főiskolások, egyetemisták! Hol voltatok, mikor az SZFE-sek tüntettek hetekig az egyetemük kiszervezése, alapítványba terelése ellen? Nem volt világos, hogy Ti lesztek a következők? Dehogynem! Mégsem álltatok kollégáitok mellé. Kimondom, szégyen, gyalázat!
Pedagógusok, tanárok, oktatók! Miért nem lehet már megtanulni, hogy egy diktátorral sem érdemes alkudozni, hogy csak együtt lehet érdekeiteket érvényesíteni! „A sztrájk több, munkaviszonyban álló munkavállaló által közösen végrehajtott munkabeszüntetés”. Olyan nehéz ezt megérteni? Csak mellesleg, ha van „elégséges szolgáltatás”, az már nem sztrájk! Nincs értelme háborogni, utolsó senkik vagytok, ha még saját magatokért sem mertek kiállni! Persze, joggal mondhatjátok, mellétek sem állt ki senki. Igazatok van, pont úgy, ahogy ti sem álltatok annak idején az SZFE-sek mellé, mint ahogy sajnos más sem!
Anno, tüntetési hullámot váltott ki a túlórák növelését célzó, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabály parlamenti elfogadása. Az a tüntetés is törvényszerűen elbukott, mert nem kapott kellő támogatást!
Most a KATA-sok mellé nem áll senki, pedig nem csak az ő problémájuk a szabályok hátrányos módosítása. Sőt, tovább megyek, még az érintettek közül sem tiltakoznak csak nagyon kevesen. Csak szólok, a sült galambok nem szoktak repülni, s főleg nem kitátott szájak irányába! A Fideszes kanálisok és agyhalott orbáncsicskák azt harsoghatják, csak a futárok tiltakoznak, jelentéktelen ügyről van szó.
Mikor tanuljuk már meg, hogy ki kell állnunk egymásért is, máshogy nem megy! Meg kell ragadni minden kínálkozó lehetőséget, nem csak egy kis csoport érdekeiért kell utcára menni, hanem ki kell szélesíteni a követelések körét! Jelen esetben például együtt kellene tüntetni a KATA módosítása, az elcseszett rezsiemelés ellen, a pedagógus bérek emeléséért, az egyenlő teherviselésért (kaszinók, focisták adózása, stb.), a mérhetetlen korrupció, indokolatlan vészhelyzetek és azok bűnös kihasználása ellen, miniszterek indokolatlan és túlzott béremelésre ellen, a hatalomból kikerült tisztségviselők irreális ellátása ellen (lásd Áder palotája, több, mint 5 milliós jövedelme, és egyéb ellátása haláláig), a budai vár százmilliárdokból történő elrablása ellen (még nincs vége, most épp a hadügyminiszter akarja a Hadtörténeti múzeum épületét),  a média lenyúlása, a kormány aljas kiszolgálása ellen, a megalázóan alacsony gyes, minimálnyugdíj ellen, hosszasan sorolhatnám még, de felesleges! A lényeg, hogy csak együtt, és egyszerre van értelme fellépni minden antidemokratikus és antiszociális intézkedés ellen, a szakszervezetek ellehetetlenítése ellen, az igazságtalan választási törvény ellen, minden ellen, ami ellehetetleníti közös életünket, gyerekeink, unokáink létét, jövőjét!
Jól néztek volna ki Petőfiék, ha minden pontért külön-külön akartak volna kiállni!
Azt is látni kéne már, volt előttünk példa, nem egy, diktátort leváltani, pláne elzavarni választáson nem lehet! Diktátorok csakis az élő szóból értenek...
Túl sokat ültünk már a seggünkön, megválasztott képviselőkre, és a bajszos szar által bitorolt országgyűlésnek hazudott bűnözőkre sem számíthatunk! Hackeljük meg a trottyost! Álljunk a tiltakozók mellé! Rajtunk már csak ez segíthet! Ha egyszer ebben a kurva életben szégyenérzet nélkül még gyerekeink, unokáink szemébe szeretnénk nézni, nem tehetünk mást:
Nyulacskáim! Mindenki vigyen magával még három embert!