Az a legnagyobb baj a mi világunkkal - velünk, emberekkel -, hogy a béke, ezzel együtt saját magunk ellenségei vagyunk! Még ha ezt nem vesszük észre, vagy nem valljuk be, akkor is!
Kezdjük ott, hogy a békétlenség a békesség ellentéte, ehhez kétség nem férhet!

Az is könnyen belátható, hogy a gyűlölet, a gonoszság, egymás megalázása, leigázása, faji, nemzetiségi előítéletek, vallási ellentétek, telhetetlenség, kapzsiság a békétlenség jellemzői, egyben mozgatórugói is! Márpedig, ha mindezek tettlegességig fajulnak, akkor már harcról beszélhetünk. Lássuk be, a legtöbb esetben semmi más végkifejlet nem lehet!
Az sem kétséges, innen már csak egy kis lépés egy polgárháború, közösségek, országok, vallási felekezetek közötti fegyveres összeütközés. Ez már annak az elfogadása, hogy a konfliktusokat csak fegyverekkel lehet rendezni. Ez már a háborúpártiság előszobája!
De ne menjünk ennyire előre! Maradjunk egyellőre a békétlenségnél! Nem kell messzire mennünk, hogy tetten érjük.
Elegendő saját településeinkre gondolni. Azokra, amelyek vezetése a közösségek akarata ellenére és beleegyezése nélkül hoz döntéseket. Például hagyják, hogy környezetszennyező gyárak települhessenek a lakóházak közvetlen közelébe.
Elég az is, ha egy diktatúra hátrányosan megkülönböztet közösségeket politikai hovatartozás szerint. A békétlenség borítékolható.
Beszélhetünk a korrupcióval bűncselekményekkel terhelt földárverésekről, a trafikok eltulajdonításáról, a nemzeti vagyon ellopásáról. Mind, mind, fölháborodást, békétlenséget szült!
Vagy itt vannak például az egyházak, amelyek korrupt módon elfogadják a kormánytól az állampolgárok 100 milliárdjait! Amelyek azzal, hogy a hatalom mellé álltak, részt vállaltak a hívők és nem hívők megosztásában, azaz táplálják a békétlenséget!
Ugyancsak békétlenséget gerjeszt az az egyház, amelyik nem fogad el más vallást (csak papol az ökumeniáról), üldözi azokat, akik más istenben hisznek. Lásd Iványi Gábor egyházának helyzetét, kiközösítését!
Elégedetlenséget, békétlenséget szül az is, ha kisebbségeket különböztetnek meg hátrányosan, holott ez is teljesen indokolatlan és elfogadhatatlan.
Aztán itt van a migráció is. Ennek oka sok esetben a békétlenség, vagy annak végkifejlett változata, egy fegyveres konfliktus, egy háború. Az is teljesen világos, hogy adminisztratív eszközökkel nem megszüntethető. Azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy senki nem hagyná el hazáját, ha nem volna rá kényszerítve, mert veszélyben forog az élete, vagy munkahely hiányában nem tudja eltartani saját magát, családját. Az okok megszüntetéséről senki nem akar beszélni, pedig ez az egyetlen lehetőség!
Arról is szemérmesen hallgatnak az országok vezetői, hogy egyébként pedig szükségük van a migránsokra, a munkaerejükre. El kellene azon is gondolkozni, sokan berzenkednek a migráció ellen, közben migránsok (előszeretettel szeretik őket vendégmunkásnak nevezni!) szolgálják ki őket vendéglőben, szállodákban, gondozzák szüleiket, vigyáznak gyerekeikre, dolgoznak gyáraikban, taxikat, buszokat vezetnek, takarítanak helyettük, mert ezeket a munkákat ők nem akarják elvégezni.
Nálunk is okoznak békétlenséget a vendégmunkások, mert a hazai munkáltatók velük törik le a munkabéreket, ugyanakkor a sok munkás elhelyezése mindenhol konfliktusokat okoz.
Ugye nem kell külön mondanom, a közel egymillió magyar munkavállaló is azért hagyta, és hagyja el az országot, mert nem akar egy gyűlölködő, végletekig megosztott társadalomban, békétlenségben élni?
Úgy kezdtem, nem véletlenül, hogy a mi világunkkal, az emberiséggel vannak problémák. Van egy nemzetközi szervezet, melynek feladata lenne országok közötti koordináció. Mégis, az ENSZ, ha nem is támogatja, de nem is akadályozza meg az országok belügyeibe történő fegyveres beavatkozást sem. Főleg a nagyhatalmak, a leggazdagabb országok járnak az élen, ürügyet mindig találnak beavatkozásra, de az igazi okok legtöbb esetben a gazdasági, politikai terjeszkedés, a tőke gusztustalan és mértéktelen haszonszerzése. A szenvedő fél minden esetben a vétlen lakosság.
Mindenki úgy érzi, hogy mindenbe beleavatkozhat, dönthet mások, más országok sorsáról, holott a történelemből tudható, még egyetlen egy esetben sem oldott meg semmit a külföldi beavatkozás! Elég csak Vietnamot, Közel-Kelet számos országát, Afganisztánt megemlíteni, de lehetne még sorolni. Ha kivonultak is, mindenhol lebombázott területeket, halottakat, viszályokat, békétlenséget hagytak maguk után!
A terrorizmus is az országok közötti ellenségeskedések, békétlenségek szülötte!
Fegyverekkel, háborúkkal nem lehet békét, békességet teremteni! A harc harcot szül, nem békegalambot!

Mint ahogy a háború, a béke is bennünk kezdődik! A beletörődés, a hallgatás, csak a békétlenségnek, a háborúknak kedvez! Meg kellene már tanulnunk, a tolerancia, egymás elfogadása békét teremhet, a gyűlölet, a gonoszság, telhetetlenség, kapzsiság csak háborút, ahol csak vesztesek lehetnek!
Az, hogy a béke bennünk van, kevés. Ha nem teszünk semmit, a békétlenséget támogatjuk!
Hallgatni nem mindig arany!