Közel 8 milliárd forintba kerül a kormány szankciós propaganda kampánya!
Azokról a szankciókról melyeket a trottyos Brüsszelben elfogadott.
Plakátkampány, nemzeti konzultáció, az adófizetők pénzéből, mert Magyarország jól teljesít és előre megy, s mert megengedhetjük magunknak, illetve, mert megengedjük a csalással hatalomra került kormánynak!
Csak annyi a kérdésem, ebből a teljesen felesleges és hazug kampányra eltapsolt 8 milliárdból:
Hány iskolát lehetne fűteni?
Hány iskolabuszt lehetne üzemeltetni, hogy kisgyerekeknek ne kelljen kilométereket gyalogolni a fűtetlen iskolákba?
Hány pedagógus fizetését lehetne megemelni?
Hány olyan nyugdíjast menthetnének meg az emberhez méltatlan vegetálástól azzal, hogy megemelnék a minimálnyugdíjat?
A gyalázatosan alacsony családi pótlék emelésével hány családot lehetne segíteni?
Hány tanult főt, adófizetőt, azaz apát, anyát, gyereket, unokát tarthatna meg az ország, hogy ne más országban keljen dolgoznia, adót fizetni, hátrahagyva hazáját, családját?
Nem sorolom tovább, a válasz mindegyik kérdésre egyszerű és ugyanaz!
Amíg hagyjuk,
amíg nem teszünk semmit az ordító igazságtalanságok, aljasságok, az ország kifosztása ellen,
amíg hagyjuk, egy diktátor vezesse - félre - az országot,
amíg hagyjuk, hogy sárba tiporják a demokráciát, a sajtószabadságot,
amíg nem állunk egymás mellé,
amíg ez a kormány van hatalmon,
addig EGYET SEM!
El lehet ezen gondolkodni, egy azonban biztos, az idő nem nekünk dolgozik, a kormány nem értünk dolgozik!
Hogy ez mennyire így van, a Semjén-Pintér páros most is lázasan dolgozik a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosításán. E szerint az állam csak akkor fog segíteni a rászorulókon, ha a család, az önkormányzat és a karitatív szervezetek nem tudnak. Tehát az államnak nem feladata az önhibájukon kívül elesetteken segíteni. Nyirbálják a szociális hálót teljes gőzzel, erre van energiájuk.
Ez csak egy további adalék, de jól szemlélteti, hogy csak magunkra számíthatunk!
Épp itt lenne az ideje felfogni, hogy ki kell állnunk magunkért, és ami még fontosabb, egymásért! Most már remélem egyre több ember látja be, összefogásra van szükség.
Nagyon nagy öröm látni a diákokat, ahogy megértették, ki kell állni tanáraik, jövőjük(!) mellett. Minden tiszteletem az övék! Büszke vagyok rájuk, de azt is látnunk kell, egyedül nem győzhetnek! Mindenkinek meg kellene végre érteni, hogy holnap mi leszünk a következők, akiket cserben hagy a kormány! Csak együtt, egymásért kiállva van remény céljaink elérésére! Van itt még valami, ahogy Columbo mondaná! Emlékezzünk! Petőfiék sem külön-külön protestáltak mindenért, hanem összefogva léptek fel jogaikért, követeléseik több területet érintettek!
Most már tényleg csak két kérdésem van:
Szabad-e egyetlenegy honfitársunkat is magára hagyni, kihagyni követeléseinkből?
Szabad-e egy napot is kihagyni, hogy ne figyelmeztessük a kormányt, ez így nem mehet tovább?
EGYET SEM!
