A paravánhuszár megint nagyot ment!
Azzal kezdte, haza csak addig van, amíg van, aki szeresse. Mondta ezt egy hazaáruló, aki hazaszeretetből megosztja a nemzetet, aki kiadja külhonba a magyar adófizetők százmilliárdjait, aki generációkra eladósította az országot, aki gyarmatot csinált az országból!

Azt visszhangozta a paraván, hogy a nyugat a semmiből jön, és a semmibe megy, nem is kell tekintettel lenniük semmire és senkire. Mi hova tartunk ezredes úr? (merthogy minden ezredik szava igaz!) A szegénység, a szegényház felé! Mi tekintettel vagyunk az európai közösségre, ezért vétózunk meg mindent, megakadályozva ezzel a normális működést.
Azt terjesztette a sámlis, hogy a nyugati világ háborúkat robbant ki, világokat rombol le, országhatárokat rajzol át, és sáska módjára legel le mindent. Csak egy pirinyó kérdésem van. Kire gondolt a költő? Csak nem arra, aki a pórázát rángatja, akinek a zsebéből szónokol? Csak úgy, nem mellesleg, néhány napja még annak tramplinak vigyorgott kéjelegve a képébe, aki annak az Amerikának volt az elnöke, amelyik folyamatosan háborúkat robbant ki!
Mi tudjuk, ha egyedül állsz a világban, nem szabad vagy, hanem magányos. – mondta bátran. Na, ezt mi is tudjuk trotyikám. Sikeresen szétverted a visegrádi négyeket, sikeresen egyedül maradtál az EU-ban is. Már csak az ócska keleti diktátorokba kapaszkodhatsz!
Mi katedrálist építünk. Ez a mi életünk. – kürtölte világgá. Ez, a fene enné meg! Mások bezzeg, az ostobák, gyárakat, iskolákat, kórházakat építenek.
Mi nem megyünk háborúba, nem engedjük be a migránsokat, és nem adjuk oda a gyerekeinket sem. – mondta a kicsi ezredes. Ezzel szemben nem megyünk háborúba Európában, nem beengedjük a migránsokat, hanem behozzuk őket, hogy letörjék a magyar béreket. Gyerekeinket sem engedjük, menekülnek azok maguktól is, hogy megtudjanak élni, és nem gyűlölködések kirekesztések légkörében.
Nem hiányzott a tuk-tük sem! Magunkkal rántottuk a lófarkas zászlót Nándorfehérvárnál, március 15-én egyetlen nap alatt kifordítottuk a világot a sarkaiból, Pesten, '56-ban meglékeltük a világkommunizmust, és '89-ben kiütöttük az első téglát a berlini falból. Trotyikám! Azok nem ti voltatok, hanem a dicső elődeitek, akik veletek biztos nem akarnak közösséget vállalni!
Mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban. – szédítette az összecsődített paraván-turistákat. Buhahaha! Ahhoz még nőni kéne egy kicsikét trotyikám, meg egy kicsit abba kéne hagyni az ország kirablását, elszegényítését! A kettő együtt nem megy!
Azt is megígérte, hogy nem tűrik el, hogy az unióból tönkre tegyék a gazdákat. Igaz, nincs is szükség segítségre, megy ez nekik egyedül is. Ráadásul ők azért fintorogva, de elfogadják az igazi gazdáktól összelopkodott földjeikre az uniós támogatásokat!
Panaszkodott az EU-ra, hogy béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk. Kitől kaptunk háborút, ezredes úr? Megmondom én! Attól, akinek a hátsójából alig látszol ki! Az is érdekes, hogy csak mi kaptunk jogállamisági hercehurcát. A jólétet meg nem az EU-tól kell várni, azért dolgozni kéne, nem ellopni a jó lét!
A végére csak maradt még szufla egy kis anyázásra. Megtalálta az ellenzéket is, azokat, akik nem a NER kegyeltjei, akik – szerinte - aknamunkát folytatnak Brüsszelben, hogy elvegyék a tanárok és az óvónők pénzét, akik kinyitnák a kapukat a migránsok előtt, akik harminc brüsszeli ezüstért, eszement genderaktivisták kezére adnák a gyermekeinket, akik eladták magukat, és megvették őket kilóra, hogy hatalomra kerüljenek, akik rosszabbak, mint a labancok és a muszkavezetők voltak.
Egy szuszra, a választási nagygyűlés végére nem is rossz! Förtelmes!
Brüsszel nélkül, veletek, már éhen haltak volna a tanárok, erre nem lennék büszke!
Még egy ellenzéki képviselőt sem láttam kapukat nyitogatni migránsok előtt, azok mind a te szellentésedre özönlenek!
Megkapták a birkái a nemváltó óvodásaikat is. Hurrá!
A „megvették őket kilóra” stimmel, csak nem akkor, nem úgy, és nem ott! Mindenki tudja, a te bandád vette meg szavazóidat, és nem csak határon belül, és már ezt teszed választásról választásra, mert rettenetesen be vagy szarva a bukástól és az elszámoltatástól!

Nagyjából ez volt a nemzeti megemlékezés, trottyos félelmétől vezérelve, a paraván karavánnak prezentálva.
Sikerült újra lejáratni a legszebb nemzeti ünnepünket, a forradalmat! Bravó!