Tudom már, miért volt olyan sürgős Szoknyás Orbánnak a brazil diktátorhoz rohanni! Tanulmányútra ment! A fakitermelést nézte meg. Én a magam részéről a fafejű és fatökű kormánytagokat küldeném tanulmányútra, az iskolai kályhákba!

Dupla haszon lenne, tanulhatnának is valamit, meg aztán legalább egyszer hasznot is hajtanának, azt sem bánnám, ha jól befűtenének nekünk!
Mehetnének utánuk környezetünket, a környezetvédelmi törvényt semmibe vevők, azt kijátszók is, akik eddig is csak akkor mozdultak, mikor már a szar feljött a víz tetejére. Mert az olyan, az mindig feljön. Nem tudom figyeltetek-e, de már egy ősi szürkenyúl közmondás is megmondta:
A szar mindig felülkerekedik, és még a figyelmet is felhívja magára!
Ismerős a tétel, ugye? Elég csak a parlamentben, a kormányban szétnézni!
Olyat is hallottam, azon gondolkoznak tűzrevalóink, hogy reformot hajtanak végre az oktatásban, átállnak a nyári tanításra. Új jelmondat lesz: mindenki fagyjon meg otthon, ne az iskolában! Addig is, míg a reform gyökeret ver - ha már a fák nem tudnak -, a nebulók fatábla helyett kőtáblára fognak írni, sőt, a papír helyett is kőlapokat használnak majd. A nemzet Győzője állítólag már nem térköveket gyárt, hanem iskolai kőlapokat. Van egy nagy félelmem, attól tartok, ezek a mi felülkerekedőink a tákolmányt is kőbe vésik, pedig az nem oda való, inkább azzal is fűteni kéne!
Javaslom mindenkinek, jól kapaszkodjon meg, de ne a székébe, mert ezek a tűzrevalók azt is kivágják alólunk. A fejlődés nem állhat meg, hiszen remélem tudjátok, Magyarország előre megy (még ha szakadék felé, akkor is!), nálunk az oktatás is a fejlődést kiszolgálja, ja nem, a hatalmat! Aki nem hajlandó határvadász lenni, az favágó lesz.
A jövő az OKJ-s általános iskoláké, természetesen home school rendszerben, a szülők fognak tanítani, a tanárok meg fát vágni, mi meg megpróbálunk ehhez jópofát vágni. Hetente egyszer lesz iskolai tanítási nap, akkor minden diák köteles lesz fát vinni magával.
Már csak azt nem tudom, mi lesz velünk, ha majd a fejsze nyelét is eltüzeltük?
Ha majd néhány száz év múlva utódaink megtalálják a sok nyeletlen fejszét, mit fognak gondolni rólunk? Talán azt, úgy úsztunk az árral, mint a nyeletlen fejszéink.