Világunkból kiveszőfélben van a tisztességes haszon fogalma, egyáltalán a tisztesség, a tisztelet. Minél több pénze van valakinek, annál kevésbé tiszteli embertársait és a környezetét, valamint a természetet.

Az igaz, hogy az ilyeneket sem tiszteli senki, de ennél sokkal súlyosabb a helyzet. Minél inkább ki vannak szolgáltatva a munkavállalók a munkaadók önkényének, minél kevésbé vannak megfizetve a dolgozók, ezáltal minél szegényebbek, annál nagyobb lesz adott területen a bűnözés.
Ha továbbra is a jelenlegi ütemben haladunk zöld területek kisajátításában, gyárak telepítésében, akkor nincs már messze az idő, mielőtt még éhen halnánk, csak gyárakat látogatunk majd, mert már nem lesz más! Mi magyarok különösen élen járunk, még lombkorona sétányt is csak úgy tudunk építeni, hogy körülötte is kívánjuk a fákat!
Napelemparkot is csak zöld területre, mezőgazdasági területre, vagy erdő helyére tudunk telepíteni. Hol van itt a természet tisztelete, szeretete?
Azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minél szegényebbek az emberek, annál egészségtelenebbek, annál többe kerül egészségügyi ellátásuk, több lesz a munkából kiesett napok száma, csökken az átlagéletkor. Mi a válasza erre egy tisztességtelen kormánynak? Többféle intézkedéssel lezülleszti az egészségügyet, alkalmatlanná teszi legalapvetőbb feladatai ellátására is.
A szegénység is sokba kerül, néha még többe, mint a gazdagság! Az is biztos, hogy a fejlődés gátja is. Nem akarok profán lenni, de ahogy egy ősi Szürkenyúl közmondás mondja: Lyukas cipőben, lyukas gatyában nem lehet hegyet mászni.
És még mindig nincs vége! Törvények nem csak törvénykönyvben vannak! Egyszer már tudomásul vehetnénk, a természeti törvények, törvényszerűségek figyelembevétele, betartása, tiszteletben tartása az általunk alkotott törvényeknél is fontosabb!
Az is egy fontos törvény, hogy egy országon belül minél kevésbé vannak megfizette a dolgozók, annál nagyobb az elvándorlás. Ez azt is jelenti, hogy szegényedik az ország, mert drága pénzen kiképzett, kvalifikált munkavállalók tűnnek el a piacról. Kérdezem, az mennyire tisztességes, ha egy ország inkább a külföldi munkavállalókat fizeti meg, mint saját állampolgárait? Semennyire!
De még mindig nincs vége, mindennek van következménye! Az sem most lett kitalálva, hogy egy ország gazdagsága és fejlődése nagymértékben függ az oktatás állapotától. Minél alacsonyabb szintű az oktatás, annál kevésbé lehet versenyképes, fejlődőképes egy ország.
S ha ez még mindig nem volna elég, az is világosan látszik, hogy az ilyen országokba települnek leginkább az olyan gyárak, technológiák, amelyek környezetszennyezők, és jellemzően betanított munkásokra van szükségük alacsony bérek mellett. Tisztességes eljárás ez egy országgal, egy néppel szemben?
Az is egyértelmű, pont az ilyen országokat a legkönnyebb gyarmatosítani, pláne, ha az ország vezetése nem épelméjű, ráadásul csak a saját hasznát nézi, csak az ország kirablása az egyetlen törekvése, tehát tisztességtelen, tiszteletlen állampolgáraival szemben.
Ha már itt tartunk, beszéljünk egy kicsit a diktatúráról. Az is megérne egy misét, hol alakulhat ki diktatúra. Egy azonban biztos, ez sem a tiszteletről szól! Egy diktátor, egy diktatúra sosem tiszteli állampolgárait!
Tapasztalatunk van, több évtizedes! Megint egy törvényszerűség: mindig van lejjebb. Pár éve azt hittük vége a diktatúrának, most már csak jobb jöhet. Nem kellett sokat várni, tapasztalhatjuk, van rosszabb még az átkosnál is! Lehet fokozni: átkos – átkosabb – Orbán-kormány.
A hazudozás, átverés, kifosztás, kisemmizés, szegénységben, szolgasorban tartás semmiképpen nem egyeztethető össze egy nép tiszteletben tartásával.
Háborúk, migráció, korunk két nagy problémája, a fentieken kívül. Vajon miért vannak? A válasz végtelenül egyszerű. A tisztelet hiánya! Szoktuk mondani, nem tisztel se istent, se embert. Helyben vagyunk! Gondoljunk csak a vallási indíttatású háborúkra! Vagy gondoljunk arra, hogy nemzetek nem tisztelik egymást! Példának elég, ha csak az orosz-ukrán háborút említem, megspékelve azzal, hogy az ukránok mennyire nem tisztelték országuk területén élő más nemzetiségeket. A vallási eredetű háborúknak se szeri, se száma!
A migráció is csak akkor fog megszűnni, vagy mérséklődni, ha tiszteletben tartjuk, segítjük egymást, és nem a mérhetetlen hatalomvágy és pénzsóvárság vezérel bennünket. Törvényekkel, rendeletekkel semmi sem fog változni, csak szemléletváltozás, az egymás és környezetünk iránt érzett tisztelet menthet meg bennünket!
Az a legnagyobb baj, hogy mi emberek, még saját magunkat sem tiszteljük!
A minap egy Fónagy János nevű államtitkár adta ennek ékes tanújelét, mikor egy pártelnöknek válaszolt: "Ahelyett, hogy kapálnál, baszd meg, itt szaladgálsz?" Erre mit mond egy miniszterelnök? Irigyli Fónagyot. Lehet itt tiszteletről beszélni?
Van még ezekhez mit hozzátenni? Van!
Én meg, mint kis szürkenyúl, aki még csak nem is nemzeti, nem irigylem, szégyellem Orbánt! Szégyen, hogy Magyarországnak ilyen miniszterelnöke van!
Szégyenérzetem persze nem csak nekem kellene hogy legyen. Túl sok diktátor, túl sok hatalommániás, túl sok pénzéhez gazember garázdálkodik világunkban, akik a tisztességet, embertársaik tiszteletét hírből sem ismerik, és ezért részben mi, egyszerű állampolgárok vagyunk a felelősek, mert hagyjuk! Tisztelet a kivételnek!

Tiszteletem!