Drága nyulacskáim, jó hírem van! Mostantól már semmi szükség fegyverekre (Pacal Szilárd kereshet magának másik állást), amikor néhány 大字報-val, - aki még nem tudja, tacepao-val - egy-két emojival, kormányhatározattal, miniszteri rendelettel, nemzeti konzultációval, népszavazással, Magyar Közlönnyel térdre kényszeríthetjük egész Brüsszelt, de még saját magunkat is! Élni még nem, de győzni, azt nagyon fogunk.

Szomorú vagyok drága nyulacskáim.
Tekintsünk most el a hazai, igencsak aggasztó körülményektől, nézzünk szét, mi is folyik Földünkön!
Nagy a baj, elhihetitek! Egy nagyon fontos törvényszerűségre jöttem rá, amit nem veszünk figyelembe, vagy nem akarunk elfogadni:
ÉLETSZÍNVONALUNK, AZAZ A FÖLDÖN ÉLŐ EMBEREK ÉLETSZÍNVONALA FORDÍTOTTAN ARÁNYOS A FÖLD ÉLETSZÍNVONALÁVAL.

Ha harc, hát legyen harc, csak nem mindegy hogyan és kivel, s persze miért, milyen okból.
Aranyoskáim, azon gondolkozom, jövőhéten miféle gazembernek fogjuk kinyalni a seggét? Szabadság van, tudom, - hogy hol, azt nem tudom - szép világunkban mindenki annak nyal be, akinek akar.

Aranyoskáim, az az igazság, hogy nem vagyok egy konyhatündér, de most mégis arra vetemedek, hogy egy recepttel örvendeztetlek meg benneteket. Ácsi! Ne ragadjatok most rögtön fakanalat! Ez a recept csak a Fidesznél működik! Nagy előnye viszont, hogy jobb esetben mosogatni sem kell, Polt mindenkit kimosdat. Jön Polt, nincs folt, ilyen egyszerű!

Drága nyulacskáim, jó híreim vannak. Hála, vagy nem, Káder János köztársasági elnöknek, Magyarország csatlakozott a second hand nemzetközi egyezményhez. Beindulhat az állami és nemzeti használtruhakereskedelem. 

Az okosok mindig azt mondják, hogy egy ország felemelkedésében legnagyobb szerepe az oktatásnak és az egészségügynek van. Ezt jól mondják. Akik ezt nem csak mondják, azok jól vezetik országukat. Itt van például Magyarország. Nem egy jó példa, de itt van. Még! Ha így haladunk, akkor nem sokáig, mert aki teheti, az elmenekül innen.

Aranyos drága nyulacskáim! Szóltam már korábban sok mindenkihez, legtöbbször hozzátok, de a Fidesz szavazóihoz, az ál köztársasági elnökhöz, egyházfőkhöz, a trottyoshoz is. Most azokhoz a kormánypárti politikusokhoz szólok, már ha vannak ilyenek, akik nem haszonélvezői a hatalomnak, nem lekenyerezettjei a trottyosnak.
Akik tagjai a NER-nek nevezett bűnbandának, azokhoz fölösleges lenne szólnom, nem is az én feladatom. Hozzájuk majd a bírók, ügyészek fognak szólni a tárgyalóteremben!

Drága nyulacskáim, pár nappal ezelőtt emailben feltettek nekem egy kérdést: „Kedves Gyula, érdekli, hogyan ne felejtse el, amit egyszer már megtanult?”
Érdekelt a dolog, megmozgatta a fantáziám, de aztán elgondolkodtam egy kicsit. Biztos, hogy nem akarok én felejteni? Nem biztos! Eszembe jutott, nem felejtettem el, hogy mennyi mindent, mennyi mindenkit szeretnék elfelejteni. Abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így van ezzel.

Aranyos drága nyulacskáim, elhagytak bennünket! Pártunk és kormányunk, a nem létező szakszervezetekkel karöltve, itt hagytak bennünket az út szélén, hogy aztán egy jó nagyot belénk rúgjanak. El vannak foglalva a fiúk, és tanácsadóik, habonyaik.

Aranyos drága nyulacskáim! Már megint sokkoltak a hírek. Azt olvastam, hogy a debreceni oltóanyaggyár nem magyar, hanem kínai és orosz vakcinát fog gyártani. Félelmemben pánikszerűen abbahagytam az hírolvasást, mi lesz, ha a következő hír arról fog szólni, hogy orosz manufaktúra épül Miskolcon, és matrjoska babákat gyártunk kínai exportra? Még a gondolatba is beleborzongtam.