Szomorú vagyok drága nyulacskáim.
Tekintsünk most el a hazai, igencsak aggasztó körülményektől, nézzünk szét, mi is folyik Földünkön!
Nagy a baj, elhihetitek! Egy nagyon fontos törvényszerűségre jöttem rá, amit nem veszünk figyelembe, vagy nem akarunk elfogadni:
ÉLETSZÍNVONALUNK, AZAZ A FÖLDÖN ÉLŐ EMBEREK ÉLETSZÍNVONALA FORDÍTOTTAN ARÁNYOS A FÖLD ÉLETSZÍNVONALÁVAL.

Minél nagyobb a mi kényelmünk, életszínvonalunk, annál rosszabb állapotba kerül a föld! Ez a lényeg!
Ha már így belelendültem, még egy törvényszerűség: Az életszínvonal emelésének féktelen és drasztikus hajszolása az emberiség nagy hányadánál életszínvonal csökkenést eredményez! Ahhoz, hogy valaki extraprofitra tegyen szert, nagyon sok embert ki kell zsákmányolni, sárba kell taposni! Elég, ha csak az éhbérért, rabszolgaként dolgoztatott indiai varrónőkre, sok esetben gyerekekre, vagy arany, gyémántbányákban fillérekért, életveszélyes munkakörülmények között dolgozókra, vagy a szalagok mellett robotoló alulfizetett munkavállalókra gondolunk, a sort folytathatnám, de maradhatunk akár Magyarországon is! Külföldi gyártulajdonosok, az extraprofit, és persze életszínvonaluk emelése érdekében inkább olcsó külföldi munkásokat hoznak az országba, mert nem akarják megfizetni a helyi munkavállalókat. Az is látható, hogy sok esetben környezetszennyező technológiákat telepítenek ide, akár értékes termőföldeket kisajátítva. Érdemes ezeken is elgondolkozni!
Az sem mellékes, hogy gyárak tervezésénél, építésénél elsődleges szempont a nyereségesség, a termelékenység, a környezet védelme minden esetben másodlagos!
Mi emberek nem vagyunk képesek lemondani a minél magasabb életszínvonalunkról, és azért mindent meg is teszünk. Mit jelent ez? Azt, hogy ezért kihasználjuk, sőt, gyilkoljuk földünket, mert azt hisszük, a miénk, és mi vagyunk az erősebbek. A föld, a természet sokkal erősebb nálunk! Erre pedig nagyon sok jelet kaptunk mostanában is, de vagy nem vesszük észre, vagy nem érdekel bennünket, mert a féltett életszínvonalunk mindennél fontosabb.
Csakhogy van még egy törvényszerűség, életszínvonal csak addig van, míg élet van! Márpedig önző magatartásunkkal ezt kockáztatjuk!
Miért vannak földünkön háborúk? Ha jól megnézzük, végsősoron minden esetben magasabb életszínvonalért, ráadásul sok esetben kevés ember magasabb életszínvonaláért, legtöbbször egy népcsoport, vagy akár egy nemzettel szemben. Legtöbb esetben területek, ásványi anyagok, de mindenképpen valamilyen remélt anyagi haszon megszerzése a cél. Az eredmény minden esetben a Föld életszínvonalának drasztikus csökkenése.
Persze nem kell nekünk ahhoz háború, hogy tönkre tegyük Földünket!
Az is megoldás, ha közvetlenül a Föld ellen fordulunk. Képesek vagyunk rá! Elég, ha csak az esztelen, nyereségvágyból elkövetett erdőírtásokra, vizeink pazarlására, folyóink, tengereink szennyezésére, természeti kincsek bányászatára, vagy akár csak a kőbányászatra gondolunk. Az ok megint csak az önző nyereségvágy! Kisajátítjuk a Földet, egyre nagyobb területeket veszünk el a természettől, aztán csodálkozunk, mikor visszavág. Sírunk, mikor elönt bennünket egy sárlavina, fel vagyunk háborodva, mikor vadállatok merészkednek házaink közelébe, pedig nem nekünk, a természetnek lenne joga sírni, mert mi erőszakoltuk meg, a ”vadállatoknak” lenne joguk felháborodni, hiszen mi, gondolkodó(?) emberek vettük el életterüket! Siratjuk a kihaló állatokat, akik, lássuk be, miattunk, a Földet bitorló, szennyező, annak klímáját megváltoztató, emberek miatt halnak ki. S miért? Hogy minél nagyobb kényelemben éljünk a szemétdombon, amit féktelen pazarlásunkkal egyre csak növelünk.
Eltúlzott vágyainkat kielégítendő épülnek újabb és újabb gyártelepek, mert kényelemvágyunk már nem ismer határokat.
Ha nem ébredünk fel nagyon hamar, sokaknak nem csak az életszínvonala, kényelme fog veszélybe kerülni, hanem az élete is! Felháborodunk, mennyi új gyár épül, óriási területeket elfoglalva, de arra nem gondolunk, hogy ezek mind miattunk épülnek, a mi igényünket fogják kielégíteni, a mi életszínvonalunk növelése a cél! Itt van a kutya elásva drága nyulacskáim! Nekünk, embereknek, ha úgy tetszik felhasználóknak, vásárlóknak kell megváltoztatni szokásainkat, lejjebb adni igényeinkből, befejezni a féktelen pazarlást, mert minden a fogyasztáshoz igazodik!
A túlfogyasztás, mikor szükségleteinknél jóval többet vásárolunk, ez lehet élelmiszer, ruhanemű, elektronikai eszközök, ház, autó, üdülő, bármi, szintén környezetromboló tevékenység, duplán is! Egyfelől több terméket kell előállítani, feleslegesen, másfelől sok minden a szeméttelepeken végzi.
A túlnépesedésnek is egyik oka a magas életszínvonal. Nézzük meg az állatvilág működését! Az állatok okosabbak nálunk! Életterükhöz igazítják szaporodásukat. Csak annyi utódot hoznak világra, amennyi képes megélni az adott területen, nem leigázva azt, nem felborítva az ökoszisztémát. Mi, intelligens emberek, erre még nem vagyunk képesek.
A kórosan, károsan, legfőképpen fölöslegesen megnövekedett közúti és légiközlekedés szintén óriási károkat okoz, ez is a megnövekedett életszínvonal következménye.
Fel kellene végre fognunk, hogy változtatnunk kell felfogásunkon, igényeinken, annál is inkább, mivel látnunk kell, boldogságunk nem az életszínvonal függvénye!
Hiába várunk a kormányoktól változást, a kormány mi magunk vagyunk! Nem ülhetünk karba tett kézzel, nem nézhetjük tétlenül, hogyan tesszük élhetetlenné Földünket. Nekünk kell diktálni, olyan kormányt szabad csak hatalmon tartani, amelyik a többség érdekeit képviseli, amelyik tudja, hogy a béke kevesebbe kerül, mint a háborúk, és még jobb is békében élni, mint háborúban! A Földet fegyverekkel nem megmenteni lehet, hanem elpusztítani!
Tudomásul kell vennünk, nem az életszínvonalat kell előnyben részesíteni, hanem az életet! Saját életünket, de nem fölé helyezve másokénak, és főleg nem a Föld "életének", életszínvonalának.