Senki nem bújhat el

Szürkenyúl nem viccel! A humor mindig ellenzéki!

Felejtés

2021. június 24. 09:46 - Szürkenyúl

Drága nyulacskáim, pár nappal ezelőtt emailben feltettek nekem egy kérdést: „Kedves Gyula, érdekli, hogyan ne felejtse el, amit egyszer már megtanult?”
Érdekelt a dolog, megmozgatta a fantáziám, de aztán elgondolkodtam egy kicsit. Biztos, hogy nem akarok én felejteni? Nem biztos! Eszembe jutott, nem felejtettem el, hogy mennyi mindent, mennyi mindenkit szeretnék elfelejteni. Abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így van ezzel.felejtes.jpg


Például szeretném elfelejteni Orbán Viktort és bandáját, de persze ennek feltételei vannak! Nem felejtek könnyen! Nem vagyok én egy vérnyúl! Én csak egy kis szürkenyúl vagyok, aki még csak nem is nemzeti, de talán pont ezért, mindig igyekeztem humanus lenni. Mielőtt elfelejteném őket, az ország érdekében is, szeretném tudni, hogy jó helyre kerülnek. Na, jó, ha nem is jó, de legalább megérdemelt helyükre! Mindenki érdeme, értelme, állapota szerinti helyre. Ki börtönbe, ki elmegyógyintézetbe. Az a helyzet, hogy rendszerető ember vagyok, mindennek a helyére kell kerülni, az összecapcarázott vagyonkáknak is jogos tulajdonosukhoz, a magyar államhoz!
Nem vagyok telhetetlen, de sok mindent el szeretnék felejteni!
Szeretném elfelejteni a gyűlölködést, az ország megosztottságát. Az adóinkból, akaratunk ellenére, jelentősen túlárazva felépített stadionokat. A sok külföldi és hazai focista diszkriminatív és igazságtalan adókedvezményét. A strómanokat. Az ál feltalálókat. Az ál közmédiát. A határon túli szavazókat. A bólogató, csukott szemmel aláíró, gerinc nélküli Jánost. A rőzseszájú gazembert. A gátlástalan és beképzelt jegybankelnököt. A "133 bátor" embereket. A bűnözőket, akik a sorsunkról szavazhatnak még a parlamentben is. A lölőknek juttatott milliárdos vissza nem térítendő támogatásokat. A kórházi katonákat. A többhónapos kórházi várólistákat. Az omladozó kórházakat. A Fudan egyetemet. Az orosz atomerőművet. Azt, hogy kínai és orosz gyarmat vagyunk. A 28.000Ft-os nyugdíj minimumot. Az inflációt jóval meghaladó képviselői illetményemeléseket. A jóval infláció alatti béremeléseket, nyugdíjemeléseket. A politikusokat és oligarcháikat ganéjból kimosó poltpétereket. Szeretném elfelejteni, hogy százezreknek kellett elhagyni az országot megélhetésért. Azt, hogy a nyugat összeszerelő, alkatrészgyártó országa lettünk. Hogy a kormány többet költ fegyverekre, mint az állampolgárok életkörülményeinek javítására, a gazdaság fellendítésére. Azt is, hogy sokaknak kell ingyen ebédért sorba állni egy élet munkája után. Az éhező gyerekeket. A verejtékünkön aljas módon meggazdagodott minisztereket, purgyéikat, és hozzátartozóikat. Hogy a nemzeti vagyon jelentős része magánkézbe került. Hogy alapítványország lettünk. A meggyalázott alkotmányt. Hogy egy család már szinte teljesen kisajátította tavainkat. Hogy szégyenkeznünk kell Európában miniszterelnökünk, kormányunk miatt. Nah, ennyi tán elég is lesz hirtelen. Lenne még sok minden, de mint fentebb írtam, nem vagyok telhetetlen.
Hát, most mondjátok meg aranyos drága nyulacskáim, ezek után kell nekünk félni a felejtéstől? Nem, azt viszont soha ne felejtsük el, hogy kik vagyunk, és mire és kikre nincs szüksége ennek az országnak!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szurkenyul.blog.hu/api/trackback/id/tr1516602968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2021.06.27. 08:59:43

Nem, én nem szeretném elfejteni őket. Sőt mindenki emlékezzen rájuk, amikor a történelem szemétdombjára kerülnek!

MEDVE1978 2021.06.27. 10:47:23

Alapvetően érdekes, mert a magyar ember azt hiszi, hogy nagyon egyedi helyzetben van Orbánnal és a sleppjével kapcsolatosan. Mind a jelenlegi "jobb" és a jelenlegi "bal" oldal is ezt hiszi, holott ez a helyzet sok karakterisztikájában nem egyedi. Orbán egyedül a plurális (tehát magyarul sokoldalú) demokrácia leszalámizásában és törvényi lebontásában hoz újdonságot és tekinthető úttörőnek. Az alaphelyzet több mint adott és általánosnak tekinthető a fejlett világra nézve: a szolgáltatások és termékek piacának globalizálása határok nélkülivé tette a világ fejlett részét, a tőke, az áruk és egyre inkább a szolgáltatások is korlátok nélkül vagy egyre kevesebb korláttal áramlanak. Ennek a folyamatnak vannak nyertesei, amelyek országokon, régiókon átívelő és helyi, országon belüli szinten is értelmezhető. A nyertesek nemzetközi szinten a rendszer működtetői, akiknél a tőke van. Ezek a hagyományos centrumállamok, az óriási tőkét felhalmozó Kína és egyes dél-kelet ázsiai országok, valamint az olajból meggazdagodó néhány ország. Egyrészt már van egy nyertes-vesztes összefüggés ezek között az országok és a többi ország között, de az egyes országokon belül is ott van a nyertes-vesztes különbség. Országon belül is megjelent a nyertes-vesztes felosztás. A nyertesek itt a globális gazdaságban résztvevő városok, régiók lakói egy országban, a vesztesek döntően a nem ott élők, ahogy van egy tagolás foglalkozás szerint is.
A vesztesek döntően a kétezres évek elején döbbennek rá globálisan, hogy a hagyományos politikai erők nem képesek felemelni őket, érezhető státuszemelkedést garantálni nekik, sőt a legtöbb esetben ez már nem is igazi cél. Az utolsó varázslat a kilencvenes évek vége - kétezres évek eleje féle harmadik út volt, amit Clinton, Blair, Schröder neve fémjelzett. A harmadik út egyébként gazdaságilag sikeres volt, ugyanakkor társadalmilag nem tudott jelentős rétegeket felemelni. A lényege a tőke és a társadalom békés együttélése volt és az az illúzió, hogy a tőkével együttműködésben emelhetők fel a leszakadt társadalmi rétegek (például PPP projektek). Ennek a korszaknak a 2008-as válság vetett véget. Ezt követően viszont a társadalmak veszteseinek többsége rádöbbent, hogy a hagyományos politikai struktúra nem fogja őt felemelni. Ez a feszültség általában politikailag a hagyományos struktúra erodálódásában öltött testet. Dél-Európában (Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország) a hagyományos szociáldemokrata pártok és kereszténydemokrata pártok is teret vesztettek, helyettük új, radikálisabb mozgalmak jöttek. Akár a görög szélsőbal Sziriza, akár a francia NF vagy éppen Macron pártja, akár az olasz öt csillag vagy Salvini pártja. Kelet-Európában is hasonló történt, csak összekapcsolódott sok helyen a volt kommunista rendszerhez fűzödő kapcsolattal is. Alapvetően ez egy konfrontáció a globalizációban nyertes és vesztes társadalmi rétegek és parlamenti képviseletük között. Lengyelországban óriási a kontraszt a globalizációban nyertes Nyugat-Lengyelország és az elmaradottabb, kevésbé érintett Kelet-Lengyelország között. A lengyel kormány tömegbázisa ma is az elmaradott, kevésbé képzett és vallásosabb Kelet-Lengyelország, ahogy vidék és város közül is a vidék.
Magyarországon a minta inkább főváros, nagyváros - egyéb vidék szinten jelenik meg. Ez is egyértelműen visszavezethető a globalizációs bekapcsoltságra: az ország nagy mértékben Budapest központú, ezért főként ide jött a tőke.

A problémakör - a társadalmi megosztottság - tehát nem speciális, ugyanezt lehet látni gyakorlatilag az összes fejlett országban a világon, természetesen vérmérséklettől és gazdagságtól függően különböző mértékben. Így ezt elfelejteni sem lehet, ha Orbánra ráesett volna 2006-ban egy nagy kő és meghal, akkor is jelen lenne a nagymértékű megosztottság, persze nem ennyire. (Ami Orbán politikai tehetségének / erkölcstelenségének köszönhető - mindenki válassza ki melyiket szeretné oldaltól függően).
süti beállítások módosítása