Drága nyulacskáim! Engedjétek meg nekem, hogy egy régi viccel kedveskedjek Nektek.
Horváth Dezső „Botrány a mennyekben” című könyvében olvastam, annyira találónak találom napjainkra is, úgy döntöttem megosztom veletek:

„Az öregátkosban kongresszusi népgyűlésen panaszolja Kádár János, hogy baj van az országban. Nehézségeink vannak. Lakásgondjaink, kenyérgondjaink és ideológiai problémáink sokasodnak. Megszólal az anekdotabeli cigány, és hozzáillő bölcsességgel azt mondja, semmi baj, a nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük azokat.
Lakásgondjaink vannak? Nyissuk ki a nyugati határokat.
Kenyérgondjaink vannak? Zárjuk be a keleti határokat.
- Állj meg, cigány! – szólt közbe Kádár! – ideológiai gondjaink mérhetetlenek: templomba járnak az emberek.
- Semmi vész, Kádár elvtárs! Leszedjük a szentök képit, kitesszük a kendtök képit, a Jóisten se jár többet templomba.”

Az jutott az eszembe, időszerű lenne megint néhány képet kicserélni. Álszentekből van bőven, akár Dunát is lehetne velük rekeszteni. Aztán azon elmélkedtem, vajon hogyan fogadnák őket a bentlakók. Esetleg: Atya úristen!? Vagy: Aszentségit!? Az is megtörténhet, hogy nem csak a Madonna, az összes szent zokogásban fog kitörni, tán még a hitükből is kitérnek. Aranyos drága nyulacskáim! Fényes győzelem kapujában állunk! Mi lehetnénk az első ország, ahol minden templomban zokog a Madonna!
Hogy egy képzavarral éljek, mi lehetnénk a keresztény turizmus Mekkája!
Szokták mondani, hogy olyan, mint zsidó templomban az utálatos kép. Ezután majd azt mondják, hogy olyan utálatos, mint katolikus, vagy református templomban az álszentek.
Négy évvel ezelőtt azt írtam, hogy Pásztón, végső elkeseredésében sírni kezdett a Rosa Mystica nevű szűzanya kegyszobor.
(https://szurkenyul.blog.hu/2017/10/09/zokogo_madonna)
Nem jártam mostanában arra, de szerintem az óta már elkeseredésében és szégyenében világgá is ment!