Aranyos drága nyulacskáim, remélem nem alszotok még? Helyezkedjetek kényelembe, Szürkenyúl bácsi most mesét mond Nektek. Azt is mondhatnám, hogy mesés hangulatban vagyok, de ez nem lenne igaz, sőt! Akiről ma mesélni fogok nektek, arról sok minden elmondható, csak az nem, hogy mesébe illő. Mondom néktek nyulacskáim, leginkább dutyiban lenne az ő helye!

Volt egyszer, hol nem volt, de sajnos gyönyörű kis hazánkban volt egyszer egy sötét lelkű kisfiú. Ez még nem lett volna baj, kedves gyerekek, de ez a gonosz kis törpe a kicsi fejébe vette, hogy ő lesz Beszariország királya. Teltek múltak az átkos évek, s ez a kis törpe hamar felcseperedett, lett belőle egy nagy törpe. Nyulacskáim! Nagy baj történt! Sajnos vele együtt növekedett gonoszsága is. Az ő gonoszsága, pénzéhsége, és hatalommániája az idők folyamán annyira megnőtt, hogy már alig fért el a bőre alatt, elkezdett hát förtelmesen dagadni. Így már kinézésre is olyan volt, mint egy koszos disznó. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kedves nyulacskáim!
Ez a kis szemétláda könnyedén kijárta az általános, majd a középiskolát is.
A mi kis hősünket annyira elnyomták, de lehet, csak nyomták, hogy kénytelen volt egy egyetemet is elvégezni. Ekkorra már erősen kiütközött rajta a nagyravágyás, nagy igyekezettel lépkedett előre, de leginkább belépett mindenhova, aminek előnyét sejtette. Kedves gyerekek, volt ez a ganéj már minden. KISZ-titkár, szocialista, liberális, konzervatív, illiberális, de leginkább populista, mikor mire volt szüksége. Volt, hogy a papokat egzecíroztatta, később meg már nagy-nagy kereszténynek mondta magát. Úgy keresztény ez a ganéj, kedves nyulacskáim, mint teveszar a sivatagban!
Volt egy öreg pártfogója is, aki először munkát adott neki, majd később taníttatta. Meg is hálálta neki, hogy milliókkal támogatta. Azóta folyamatosan gyalázta, tücsköt-bogarat összehordott róla. Nyulacskáim! Ez a liliputi önjelölt koronaszülött nagyon veszélyes volt! Egész élete során minden segítő kézbe belerúgott. Volt neki egy barátja is, aki segített neki meggazdagodni, de ő is pórul járt! Mikor már nem volt rá szüksége, elzavarta az udvarából, de ez a mesebeli barátja még utoljára nevén nevezte gonosz kispajtását. Aranyos nyulacskáim, én az igazi nevét el nem mondhatom nektek, elég, ha annyit tudtok, hogy ő egy G. Vigyázzatok, ha ilyennel találkoztok!
Na, de haladjunk tovább az időben, drága nyulacskáim! Ahogy egyre nagyobbra cseperedett, és egyre nagyobb hatalomra jutott a mi negatív hősünk, az is kiderült róla, hogy gátlástalan, de legfőképpen enyveskezű. Olyannyira így van ez kedveskéim, hogy már mindenki csak tolvajnak nevezte, nemcsak országa határain belül, hanem azon túl is. Összelopott ez a ganéj már mindent, de legfőképpen a tavakra, palotákra bukott. Egyszer csak, de nem csak egyszer, Beszariország nagy bajban lett, elfogytak a tavak, újakat kellett ásni, hogy feneketlen éhségét népe ki tudja elégíteni. És ez még mind semmi, nyulacskáim. Ez az átokfajzat szemet vetett Európia pénzére is!
Történt egyszer, hogy Európia, melynek Beszariország is tagja volt, elhatározta, segít a bajba került, szegény országoknak. Nyulacskáim! Nem fogjátok elhinni, mi történt! Ez a pökhendi, népnyomorító tolvaj kiszaladt Európiába, fölgyűrte az ingujját és kijelentette, ha nem engedik meg neki, hogy ezután is lopjon, akkor dögöljön meg a szomszéd lova is. Hát, kedves nyulacskáim, ilyen volt Beszariország első embere.
Európia vezetői meglepetésüktől, és mert ők is saját pecsenyéjüket sütögették, szóhoz sem jutottak. Ilyen az, mikor a gonosz haszonlesők találkoznak, és egymás tyúkszemére lépnek! Pedig csak annyit kellett volna mondaniuk, hogy ha nem tetszenek a szabályaink, akkor fel is csút, al is csút! De nem! Az Európiai nagyurak már megint csak totojáztak, és hagyták, hogy egy kis koszos tolvaj kitoljon Európiával.
Beszariország királya azt hazudta nekik, hogy azért nem fogadja el a szabályaikat, mert félti Európia egységét. Drága nyulacskáim, ez a notórius hazudozó a népének meg a migráncsok bejöveteléről mesélt, elhitette velük, hogy ő a megmentő, és újra, és fél kézzel legyőzte Európiát.
Drága nyulacskáim! Ne higgyetek el semmit az ilyen ganéjoknak, ezeknek még a levegővételük is hazug!
Hanem aztán mégis csak eljött az igazság pillanata! Kedves nyulacskáim, hogy volt, hogy nem volt, nem tudom, de egyszer csak felébredt Beszariország népe. Megelégelték, hogy kifosztották őket, ráadásul egész Európia rajtuk röhög. Szégyellték is magukat emiatt nagyon, ezért aztán összefogtak, és elzavarták a rajtuk meghájasodott uralkodójukat és pereputtyát. De nem ám világgá, nem is az óperenciás tengeren túlra, kedveseim, hanem csak az első tömlöcig kergették!
Drága nyulacskáim! Azóta egy ősi Szürkenyúl közmondást mondogat Beszariország népe ország szerte: addig jár a köcsög a közkútra, míg le nem csukják!
No, hát kedves nyulacskáim, végére értem a mesémnek, remélem, tetszett, és tanultatok belőle!
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
El ne felejtsetek felébredni!