Drága testvéreim! Végtelenül szomorú vagyok. Milyen is lehetnék, mikor egy sokra hivatott, értünk is bátran kiálló fiataltól kell búcsúzni?
Élt 21 évet. Fiatal volt még, tele energiával, szeretettel, elhivatottsággal. Hiába kiáltott segítségért, nem hallottuk meg, vagy ha meg is hallottuk, nem tettünk érte semmit! Hagytuk csendben elbukni.

Pedig nem így kellett volna végeznie! El fog jönni az ideje, be fogjuk látni, hogy mekkorát hibáztunk, hogy mennyire hiányzik. Mindig ez történik, amikor nem gondoljuk végig, nem jut el a tudatunkig, hogy holnap mi következhetünk. Most már láthatjuk, az egyre erősödő ifjui hangokat komolyan kellett volna vennünk! Jó előre látták, nagy a baj. Pedig voltak árulkodó jelek! Mikor magánkézbe került már sejteni lehetett, hogy a hurok már a nyakán van.
Az alapítványi fenntartású magánegyetemmé alakulás már a vég kezdete volt. Gyermekeink hiába tiltakoztak, nem vettük őket komolyan, sőt, saját diáktársaik sem! Az eredményt láthatjuk. Maholnap az összes főiskola, egyetem magánkézbe kerül, autonómiáját, szabadságát elveszti. Senki ne higgye, hogy ennyivel megússzuk!
Most már láthatjuk, ez még csak a kezdet volt. A hatalom bedühödött. Nem először mutatták meg, hogy nem tűrik a független gondolkodásra, a jogaiért való kiállásra képes közösségeket.
Ellentmondást nem tűrően jelezték, a naranccsal nem lehet játszani, azt le kell nyelni, még ha rothadt, akkor is!
Gépesített lövész került az intézmény élére. Először csak a zárakat cserélték le, csak az internetet vágták le, csak kitiltottak, csak lezártak, de ezzel nem érték be. A rohadt-narancsos agyakban már korábban megszületett a döntés. Az egyetemet, vele együtt a hazai színjátszás több, mint másfél évszázadát szét kell robbantani. Még az épületeit is. Az emlékeket is sárba kell tiporni. Azon már nem is csodálkozom, hogy az Ódry Színpadot például egy egyház kezére készülnek átjátszani.
Nem tudni mire készülnek, de az új kuratóriumba sikerült begyömöszölni két olajipari tótumfaktumot is. Rajtuk kívül tagja még a kuratóriumnak egy színész-rendező, valamint egy operatőr-producer. Nem is értem ők mit keresnek ott.
Elkezdődött a színjáték, egyelőre csak a színfalak mögött, egy mocskos, aljas szín-játék!
Meghúzták a szín-vonalat is. Alacsonyra és silányra sikerült! Túl sok lett benne a narancssárga.
Az egyetem régi oktatói tömegesen mondtak fel, mert ehhez a mészárláshoz már nem adhatták nevüket.
Jöttek helyettük újak, megbízhatók, hűek. 7 újságíró, marketinges, nyelvész, 3 színházigazgató, 3 rendező, 2 vágó, 2 dramaturg, 3 színész, és egyéb jónevű ismeretlen szakember, akiktől bizonyára sokat lehet majd tanulni, főleg lojalitást, gerinctelenséget, engedelmességet!
Drága nyulacskáim! Itt már csak egy kérdés maradt! Kik lesznek a következők? Mert lesznek! Jönnek sorban a többiek!