Nagy bajban a keresztény vallás, az egyházak! Valamit nagyon elszúrhattak! Na, ezen nem csodálkozom! Akiknek olyan barátaik vannak, mint nekik, azok se csodálkozzanak! Megérik a pénzü(n)ket! Sőt! Föl is élik azt! Rájuk aztán igaz a mondás: nekik az Isten pénze sem elég! Na, de miről is van szó? Pénzért mindenre képesek, még vallásgyakorlásra is! Még a tízparancsolatot is kiadták gebinbe, de hiába!

Azzal is csak leszerepeltek. Senki nem gyógyult meg tőle. Nem kellett volna kiadni, pláne nem egy félnótás gazembernek, egy Kóklernek, vagy ki a fenének! Volt már, hogy fidesznyikek prédikáltak templomaikban, az sem segített. Megfordult a világ! Az átkosban párttag nem járhatott templomba, manapság meg nem jó pártkatona, aki nem vallja magát kereszténynek. Ezek a NER-katonák szerencsések, nekik nem kell kereszténynek lenniük, csak annak kell látszani. Most meg azt olvasom, hogy világi színtársulat fogja népszerűsíteni a kereszténységet. Iskolákban, az állam pénzén. Tehát az én pénzemen (is). Leesett az állam! Az én állam már csak ilyen, folyton leesik, ha hülyeséget lát, vagy hall. Mostanában többet van lent, mint fent.
Ez a vallás valahogy nagyon szereti a pénzünket. Én csak azt nem értem, jó, tudom, nem is érthetem, hiszen én csak egy kis szürkenyúl vagyok, még csak nem is nemzeti, miért a mi pénzünkre ácsingóznak, miért nem a papától kérnek? Mégiscsak egy család, és neki tele van bukszája is, nekünk meg másunk van tele, de az nagyon, viszont azt meg még sem adhatjuk oda!
Még szerencse, hogy mi, magyar adófizetők, legalábbis egyesek szerint, gazdagok vagyunk, tudunk az egyházakra költeni százmilliárdokat. Most éppen egymilliárdból visz kereszténységet népszerűsítő színházat az iskolákba Vidnyánszky. Gondolom tanítási időben, Petőfi, Ady, József Attila helyett, de minimum az iskolabuszok később indulnak majd, mint az átkosban a szabad pártnapok idején. Az is elgondolkodtató, hogy Isten szolgái helyett egy világi színház agitál a kereszténység mellett. Cserében papok fognak fellépni a nemzetiben, és a kultúra népszerűsítése lesz a feladatuk? Azon törtem a fejem, milyen szerepeket játszhatnának el? Aztán beugrott! Júdás szerepében például tündökölhetnének! Esetleg Jézuska fogja rendezni a Dekameront? Szóljatok, ha kezdik árulni a jegyeket, azt én is megnézném!
Arról is érdemes, és kell szót ejteni, hogy ráadásul az éppen haldokló színházak, a magyar kultúra közmunkásai elől kapták meg ezt a jelentős összeget. Nem a Déryné NKft. volt az egyedüli „kulturális intézmény”, amelyik megkapta a maga mannáját, a kegyeltek közé tartozik az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (1,8 milliárd) és az L. Simon László korábbi cégeinek címére bejegyzett Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány (1,1 milliárd) is. Csupa népszerű, a magyar kultúra szolgálatában évtizedek óta közmegelégedésre tevékenykedő intézményekről, művészekről van szó? Akikre nagy társadalmi igény van? Egyáltalán nem, és még végtelenül finoman fogalmaztam! Sőt! Azt sem tudom, hogy a Slomó-féle nagyon egységes hitközségnek mi köze a kultúrához, hacsak az nem, hogy kulturáltan, szégyenérzet nélkül elfogadták a milliárdokat. Gyalázat!
Persze mindezt megelőzte egy aljas kormánydöntés, mely lehetővé tette, hogy ilyen semmirekellők kaphassanak milliárdokat a magyar kultúra értéket teremtő képviselői helyett!
Ezek után már bele sem merek gondolni, hogy mi jöhet még! Hogy semmi jó, az biztos!
Imádkozzunk hát mi is! Szigorúan a magunk módján! Azért, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a kultúragyalázásnak, hogy újra a józan ész kerekedhessen felül, a keresztény egyházakban is! No, meg azért is, hogy a kultúra elrablói elnyerhessék méltó büntetésüket!