Petőfivel álmodtam! Beszélgettünk. El volt képedve, hogy a mi fiataljaink mennyire tájékozatlanok, és milyen gyávák. Elmondta, az ő idejükben elképzelhetetlen lett volna, hogy szórakozás közben a császárt hallgassák és nézzék!
Azt mondta, úgy látja égető szükségünk lenne már nekünk is legalább 12 pontra! Mikor elmondtam neki, mit írnék én a 12 pontba, elájult, fel kellett pofozzam.
Lássátok, melyek azok a pontok, amik kiborították imádott költőnket, hazafinkat:
Az én 12 pontom!
Mit akarnak a józanul gondolkodó magyarok?
- Független Tudományos Akadémiát.
- Egyházaktól, pártoktól független ingyenes állami oktatás helyreállítását.
- Pártfüggetlen közmédiákat, szabad sajtó visszaállítását.
- Mindenkori kormánytól független színházakat, kultúrát.
- Társadalombiztosításon alapuló ingyenes korszerű egészségügyi ellátást.
- Munka becsületének helyreállítását, értékének megfizetését.
- Független magyar gazdaságot, magyar tulajdonú gyárakat.
- Az orvul eltulajdonított földek, ingatlanok, a Balaton visszavételét.
- Az ország érdekeit szolgáló köztársasági elnököt.
- Független bíróságokat, törvény előtti egyenlőséget.
- Felelős környezetvédelmi minisztériumot.
- Igazságos választási törvényt és választásokat.
Mikor magához tért, én meg még nem, még mindig nem volt magánál! Mikor meg tudott szólalni megkérdeztem tőle, mi borította ki ennyire. Láttam rajta, hogy a végtelenségig elkeseredett, és dühös. Magából kikelve mondta, fölösleges volt a forradalmuk, azt látja a 12 pontomból, hogy nem tanultunk tőlük semmit, ma is rabszolgák vagyunk saját hazánkban. Fölforr a vére attól, hogy Európa közepén, a 21. században még ilyen alapvető célokért kell harcolni. Számára elfogadhatatlan és érthetetlen az is, hogy nem tudunk egy magasztos cél, jövőnk, gyerekeink, unokáink érdekében összefogni a hazaáruló, gonosz rablóbanda ellen. Meddig akartok még Európa szégyene, Európa csicskája lenni - kérdezte.
Utolsó mondata, amire emlékszem:
Gyáva népnek nincs hazája!
