Olvasom, sok a patkány Budapesten, viszont az senkit sem érdekel, legalábbis arról nem lehet olvasni, miért vannak sokan, pedig nem ártana tudni két okból sem! Egyfelől a védekezéshez fontos információ lenne, másfelől tanulni kéne tőlük. Ha már együtt kell élnünk velük, legalább valami hasznunk is legyen belőle. Kézenfekvő két kérdés is. Mitől érzik olyan jól magukat, miért ilyen szaporák?

Ha rajtam múlna, én elküldeném tanulmányútra Motyogó Áltudós Lászlót, Szüjjémán Katalinnal együtt. Ők szót is értenének velük, az biztos! Indulás előtt néhány dolgot a figyelmükbe ajánlanék. Ugyan kérdezzék már meg miniszterelnöküket, mármint a patkányokét, miénket úgysem érdemes, az csak hazudni tud, meg harácsolni, van-e hol lakni az ifjú házasoknak, van-e mindenkinek munkája, milyen hangulat uralkodik társadalmukban, vannak-e közmunkásaik, üldözik-e egymást, mennyit költenek saját maguk reklámozására, hazudozásra, mennyit költenek fegyverekre, egymás megfélemlítésére, hány üres focipályát kell fenntartaniuk falábúakkal együtt, vezetőik mennyit lopnak? Azt is kiverném belőlük, hogy lehet az, hogy mindig hamarabb érnek a kukákhoz, mint a mi nyugdíjasaink.
Hallom a főpolgármester akcióba lépett, mérgek kihelyezésével akarja irtani őket. Ez sem rossz megoldás, de javasolnék neki egy sokkal jobbat! Mi magyarok már kitaláltuk, már alkalmazzuk is a népirtás humánusabb módját. Nem kellene mást tenni, csak kölcsön kéne adni nekik alkotmányunkat, meg főleg a kormányunkat! Garantáltan elmenne az életkedvük, rögtön egymás torkának ugranának, szaporodni sem akarnának, sőt tömegesen menekülnének nyugat felé!
Két legyet, ja, nem, két patkányt ütnénk egy csapásra! Megszabadulnánk országunkat kifosztó kormányunktól, meg a patkányoktól is!
Egy hátulütője azért van a tervnek. Előbb-utóbb néhány patkány gyalázatosan meggazdagodna, kifosztaná a keményen dolgozó kispatkányokat is, de föltételezésem szerint nekik több eszük lenne, mint nekünk, embereknek, és még mielőtt nem késő, eltennék őket láb alól.