- Sanyi! Mit tudsz a köznevelésről?
- „Valami elképzelésem van az oktatásról”
- Oké! Tiéd az oktatásügy.
Valahogy így történhetett a kiválasztás.
Egy vezetőnek nem kell érteni az oktatáshoz – mondta a vezető. Ezt én értem, de akkor ezek szerint nem kell értenie az egészségügyhöz és a belügyhöz sem. Tulajdonképpen semmihez sem, csak vezetni kell tudnia. Tehát tudás nélkül kell tudnia vezetni. Na, ez már döfi!
Kellene, de sajna úgy látszik ez sem megy valami fényesen! Elég az oktatás, egészségügy állapotát megnézni. Na, jó, tudom én, van olyan dolog, amihez értett, de ahhoz meg nem kellett volna!
Ha ezen a vonalon továbbmegyek, senkinek nem kell érteni semmihez, csak vezetni kell tudni. Rendben, ez látszik is az országon. Adódik a kérdés, nem lenne jobb, ha mindenki értene ahhoz, amivel foglalkozik?
Falusi gazda vezeti a tehenét az úton. Megállítja a rendőr.
- Bátyám! Nem tudja, hogy nem lehet így vezetni tehenet az úton?
- Nem tudom, biztos úr, én vezetek, kérdezze ezt a marhát - mutat a tehenére.
Nos, így van ez. Munkamegosztás van, és nem mindegy kivel áll szóba az ember.
Aranyoskáim, van egy kis hiányérzetem. A vezető legalább azt elmondhatta volna, ha Sanya nem ért, akkor ki ért például az oktatáshoz. Persze, lehet, hogy nincs olyan, mert mindenki vezető.
Ha már a vezetőknél tartunk, az országvezető évértékelőjében bejelentette, hogy megvédték az inflációt. Na, ezt nem kellett volna! Inkább lapultak volna, mint szar a fűben, vagy a kapualjban, mert biztos ezt is utcai harcban védték! Elképzeltem, ahogy a Gyuri meg a Misi vállvetve harcol, hát, nem kellett volna. Elképzelnem sem!
A parlamenti választáson megvédték Magyarország függetlenségét. Afenébe! Itt már mindent védeni kell? Na de kitől? Ráadásul, nem is sikerült, mert sok ukrán, román szavazó is beleszólt az eredménybe.
Sikerült kimaradni a háborúból. Rettentő nagy siker, igaz, Európában mindenkinek sikerült. Másrészről ez tényleg nagy siker, mert ehhez az is kellett, hogy mi sem támadtunk meg senkit, kivéve az EU-t, de az nem számít.
A migrációval szemben is álltuk a sarat – mondta a mi hozzáértő félvezetőnk. Már hogy a fenébe ne! Ráadásul két fronton is! Egyfelől gyorstalpalón jól kiképzett határvadászaink révén, másrészről az ország elszegényítésével és jó hírnevének eltüntetésével. A kutya sem akar már idejönni! Inkább menekül, aki csak tud!
Azt is mondta a vezető, hogy megőriztük a munkahelyeket, a munkaalapú gazdaságot. Ja, lásd Tungsram, Dunaferr, hogy csak a két legutolsót említsem, a sok megszűnő vállalkozásról már nem is beszélve. Most jut eszembe vannak azért sikerek is! Sikerült megvédeni a kirúgott tanárok munkahelyeit is. Így védenek ők, na!
Képesek voltunk finanszírozni a megemelkedett energiaárakat. Ezt is a vezető mondta, csak azt nem tudom kire gondolt. Lehet, magára, meg a bandájára, mert sok vállalkozásnak, állampolgárnak nem sikerült.
Na, szóval, nem véletlen, hogy ellenségeink pukkadoznak az irigységtől sikereink láttán.
Az utóbbi évek legsikeresebbike volt az idei. Az utolsó sajtótájékoztatón megkérdezték a vezetőt, min kéne javítani az oktatásban. Szerinte a testnevelés és a hittanoktatás terén kellene előre lépni. Ahaa, hát így már minden világos! Minden rendben van, csak ez a két terület szorul fejlesztésre, ezekhez valóban nem kell értenie az oktatásért felelős vezetőnek. Különben is, nem vezetőket kell képezni, meg hát, mint tudjuk, azoknak úgy sem kell érteni semmihez. Elég, ha jó erőben vannak a diákok, hogy majd mindenféle fizikai munkát el tudjanak végezni, és higgyenek Istenben, meg a vezetőknek. Ezekből is világos, szakértelemre, szakértőkre semmi szükség.
Láthatjuk, egy országot el tud vezetni egy hülye is! Hát még, ha többen is vannak!