Drága nyulacskáim, furcsa emberek vagyunk mi. Sok mindenből igényünk van a mű dolgokra, javakra, máskor meg ragaszkodunk az eredetihez. Még akkor is, ha azzal Földünket - amiből csak egy van! - tesszük élhetetlenné, csúfítjuk el! Elhordjuk hegyeit, kibelezzük a gyomrát, felégetjük erdeit, szemétdombot csinálunk vizeiből, minden talpalatnyi földjére gyárakat, utakat építünk. Hova fog ez vezetni? Nehéz erre válaszolni? Nem!

Nem tudjuk elképzelni életünket csak terméskövek, márvány, nemesfémek, nemes fák, valamint valódi, (nem mű!) műkincsek között, mérhetetlen luxusban. Arany, ezüst, igazgyöngy, gyémánt, drágakő ékszerekkel testünkön érezzük jól magunkat, de mellette nem kevesen műmellel, műkörömmel, műhajjal, műsegg-gel, műszájjal, műarccal, műszempillával feszítenek. Sokat teszünk azért, hogy máshogy nézzünk ki, mint amilyenek a valóságban vagyunk. Igaz, nem sok sikerrel, előbb utóbb minden kiderül, és akkor jönnek a csalódások. Hol van itt a logika?
Aranyból semennyi nem elég, azért mindenre képesek vagyunk. Azt hisszük, ha sok aranyunk van, gazdagabbak vagyunk, pedig valójában szegényebbek! Mennyi arany ér többet például a Börzsönynél? Semennyi! Pedig most azt készülünk tönkretenni! Jóvátehetetlen károkat okozunk a természetben, a növény és állatvilágban, azaz életkörülményeinkben! Azt is kérdezhetném, mi az értékesebb? Az arany, vagy az életünk, a Föld élete, élhetősége?
Pár hete lehetett hallani arról is, hogy a Balatonban is sok arany van. Még megérhetjük, hogy azt is felszántják, elvégre az anyagi haszonnál, a Föld kizsákmányolásánál semmi sem fontosabb.
Egy ország gazdagságát többek között azzal mérik, hány tonna aranyon ül. Az egyáltalán nem számít, hogy állampolgárai milyen szegénységben élnek, hogy gyerekeik éheznek, hogy az egészségügyi rendszere romokban, aránytalanul keveset fordítanak oktatásra, hogy a környezetvédelemre alig költenek! Rosszul van ez kitalálva! Egyszer valaki összeszámolhatná, hány ezer tonna arany hever raktárakban, mi a haszna, miközben még mindig pusztítjuk miatta a Földet!
Mindenki gazdag akar lenni, ahelyett, hogy inkább a boldogságot keresné.
Mindent elkövetünk, hogy Földünk mű-hely legyen, mindent elpusztítunk, ami természetes. Folyamatosan terjeszkedünk, óriási területeket veszünk el a természettől, építünk be, mert nekünk semmi nem elég!
Büszkék vagyunk magunkra, hogy kitaláltuk az elektromos autót, közben gombamód szaporodnak az akkumulátor gyárak, 24 aranykoronás földeken, ahol addig megtermett a búza, kukorica. Napelemparkok épülnek szerte az országban, és a világ minden táján, legtöbbször szűz földeken, még véletlenül sem ipari területeken. Folyamatosan zsugorodnak a természetes élőhelyek, csökkennek a mezőgazdasági területek. Ha így haladunk vagy éhen döglünk, vagy áttérünk a mű táplálékokra. Szép kilátások! Már gyártanak műhúsokat, nem csak a kínaiak, mások is. Jöhet a műbúza, műzöldség, meg a műminden!
Egyszer arra ébredünk, hogy mi is mű-emberek vagyunk, de nem emlékművek és nem műemlékek! Az is lehet, hogy évek múlva robotoknak fogunk robotolni! Látjátok? Erre már a nyelvünk is felkészült. Ne legyünk rá büszkék!
Mű folyóinkban műhalak fognak úszkálni, műanyagokat fognak zabálni. Jelzem, ezt már most is megtehetik! Már szinte látom magam előtt, ahogy műcsalival műemberek műhalakra mennek. Ezt akarjuk? Sikerülni fog!
Harcolunk sok minden és szinte mindenki ellen, még magunk ellen is. Ez utóbbiban vagyunk a legsikeresebbek! No, azért nem vagyunk rosszak Földünk pusztításában sem!
Még mindig azon szarakodunk, hogyan védjük meg a Földet, magunktól(!), Van egy olyan érzésem, ismerve magunkat, akkor tennénk a legtöbbet, ha nem tennénk semmit! Drága nyulacskáim, érdemes ezen elgondolkozni, ugye?
El vagyunk magunktól ájulva, milyen fejlettek vagyunk, már az űrben is tudunk szemetelni, már a közelünkben lévő égitesteket ostromoljuk, de közben lenézhetnénk a Földre is, mit műveltünk!
Ez lenne a mestermű, vagy műalkotás?