Drága nyulacskáim! Nagy elhatározásra jutottam. Úgy döntöttem, hogy 500 milliárdból építek a harmadik szomszédomnak egy házat, 100 milliárdot előre kifizetek, 400 milliárd forint hitelt felveszek a szomszédtól, majd leszerződök a szomszéd cégével, hogy saját projektjeként építse fel a házat.

Azt is elintéztem, hogy ne kelljen versenyeznie senkivel, olyan drágán csinálhatja, amilyen drágán csak tudja. Továbbá beleegyezem, hogy a szomszéd emberei dolgozhatnak az építkezésen, és az építőanyagokat is ő állíthatja elő és ő szállíthatja. Majd el felejtettem, kedveskéim! Ajándékba adok neki egy nagyon jó helyen lévő 800 millió forint értékű telket is. Azon még gondolkodom, hogyan tudnám még jobban kinyalni a szomszéd seggét, úgy, hogy közben minél nagyobbat tudjak a sajátomba belerúgni. Nem egyszerű, de látok magam előtt példát!
Itt vagytok még, nyulacskáim? Ne ijedjetek meg, én nem bolondultam meg! Természetesen eszem ágában sincs ilyen marhaságokat tenni! Itt van helyettem Magyarország kormánya, nekik meg sem kottyan egy ilyen baromság. Nem volt elég a Budapest–Belgrád-vasútvonal, és a Paks-2, kellett nekünk még a kínai egyetem is. Még alig pár száz évre vagyunk csak eladósodva, az ország államadóssága 25 éves csúcson! Közben, biztos, ami biztos, saját egyetemeinket szőröstül-bőröstül kijátszották alapítványokba. Logikus, nem? Nem! Miért is kéne az legyen? Elég, ha Mészáros Viktor gazdagodása logikus.
Csak az a baj, aranyos drága nyulacskáim, hogy még keveseknek logikus, hogy nem kéne az legyen!