Félve, de mégiscsak meghallgattam Orbán Viktor ünnepi beszédét. Előtte bevettem egy marék nyugtatót, biztos, ami biztos. Szükség is volt rá, még a fülem is égnek állt attól, amit hallottam:
„Mi magyarok vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb, és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa.”

Nem akartam hinni a füleimnek, újra meghallgattam, semmi kétség, azt mondta az ő szájával, amit először is hallottam: Mi magyarok vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb, és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa. Még azt is mondta, hogy ehhez az kellett, hogy felbomoljon a Szovjetunió, Csehszlovákia, és Jugoszlávia. Nem panaszkodhatunk, mindenki azon volt, hogy mi magyarok nagyok legyünk!
Jó, hogy mondta! El kellet volna mondania ezt már Brüsszelben is! Nem árt, ha tudják azok a gonosz libernyákok is! Magamtól sose jöttem volna rá, igaz, én csak egy kis szürkenyúl vagyok, még csak nem is nemzeti, füleim is hiába hegyeztem. Pedig a narancsnál is világosabb, a magyar gazdaság hasít! Naná! Ezt tapasztalhatjuk nap, mint nap. Elég csak a statisztikákat nézni, abban (is) jók vagyunk, vagy az MTV1 előtt butulni!
Az EU-ban nálunk a legalacsonyabb a munkanélküliség.
Világelsők vagyunk a közmunkások létszámát tekintve.
Nálunk a legkisebb az infláció (Míg el nem megyünk bevásárolni). Ilyeneket, és ehhez hasonlókat már eddig is tudhattunk. Eddig is voltak már apró jelek, hogy törünk fölfelé, mint a talajvíz! Néhány hete a mi géniuszunk azt mondta, hogy nem kell már sokat várni arra, hogy a vidéki falvakban olyan legyen az élet, mint a fővárosban. Mindenki láthatja, a főni meg is tesz ezért mindent! Budapest szegényedik.
A magyar állam építi a Földön a legtöbb stadiont, sportcsarnokot, kilátót. A magyar állam képes eltartani 20-30 focicsapatot, jó néhány kézilabda, kosárlabdacsapatot, míg Európa vezető nagyhatalmai egyet sem. Sehol sincsenek hozzánk képest! Egy gyenge koronavírus padlóra viszi klubjaikat, mert nincsenek nézők.  A mi klubjainknak ez meg sem kottyan! Nem a nézőkből élnek, mint a megfeneklett hajóban ülő nyugati sportklubok. Szégyellhetnék magukat!
Mi, magyarok tartjuk talpon a nyugati, fejlett országok gazdaságait is, migránsaink által. A jó magyar szakemberek egész Európában ott vannak! Melyik nyugat-európai ország mondhatja ezt el magáról? Na, ugye! Sőt! Már az ukrán, vietnami, szerb, mongol, stb. munkásoknak is mi adunk munkát.
Mi adjuk Európának a legtöbb orvost, mérnököt, szakmunkásokat, és még pénzt sem kérünk értük, mert mi magyarok, Európa gazdasági nagyhatalma, ezt is megtehetjük! Szép országunkban így is annyi orvos van, hogy jut majdnem minden faluba!
A nyugatiak hozzánk menekült gyáraiban is mi dolgozunk, nélkülünk nem mennének semmire! Akár be is zárhatnák puccos gyáraikat!
A német hadiipart is mi tartjuk el, megrendeléseinkkel.
Már csak néhány négyzetméter térkő hiányzik az országból. Nálunk lassan már a kátyúk is térkövezve lesznek! Esetleg egy-két alföldi kilátó még jó lenne, mert a jó kilátás az fontos. Alföldön meg ugye jók a kilátások, sok borsodi, szabolcsi, hajdú-bihari falu tudna erről beszélni!
Nem István, a király, hanem Viktor, a trottyos szerint, a nyugat elveszítette szemünkben a vonzerejét.
Szegény nyugati barátaink most nagyon el lehetnek szontyolodva. Tegnap még semmit sem sejtve, nyugodtan tértek nyugovóra, ma meg szembesülniük kellett ezzel a borzalmas ténnyel. Nem irigylem őket, pláne, hogy azzal is szembe kell nézniük, hogy Európa hajója éppen megfeneklett, és ráadásul ezt is a kétharmados miniszterelnökünktől kellett megtudniuk. Eközben egy magyar hajó vidáman úszkál az Adria hátán, a pesti irodájában dolgozó magyar külügyminiszterrel a fedélzetén. Mi magyarok ilyet is tudunk! Csapás, csapás hátán!
Ezek után én csak azt nem értem a kis szürkenyúl agyammal, hogy a több százezer magyar miért nyugatra megy dolgozni, elromlott az iránytűjük? Szólhatna már nekik valaki, hogy a Kárpát-medence legnépesebb, és legnagyobb gazdasággal rendelkező országa mi vagyunk. Valahonnan meg kell tudniuk, ha már nem látható, tapasztalható!
S ha ez még nem lett volna elég, a mi széleshátú libernyákcipelőnk beszéde végén még egyértelművé tette, hogy ki az úr a háznál, hogy nincs értelme fickándozni:
"Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!"
Én már csak annyit mondok: Ez hosszú meccs lesz!