Hogy vagytok, milliomoskáim? Ti is szegények vagytok? Azért remélem jól éltek? Ez nem lehet vitás! Mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Nincs még egy ország a világon, ahol az állampolgároknak annyi futballcsapatuk lenne, mint nekünk. Legyünk rá büszkék, vagy ne!

És ez még mind semmi! Van még hozzá egy rahedli stadionunk is! Igaz, hogy nem kértük, de vannak. Kérnünk sem kell, és potyognak az ölünkbe a stadionok. Ez még hagyján, de ezek olyan gyámoltalanok, hogy eltartani is nekünk kell őket. Ezek csak vinni tudják a pénzt, hozni nem. Ha ez nem volna elég, sajnos még van tömérdek méregdrága aranylábú focistánk is. Sokukat külföldről hozták nekünk. Csak úgy szerényen megkérdezném, az nem baj, hogy ezek a gazdasági bevándorlók, elveszik a magyar gyerekek munkáját? A napokban olvastam a nemzeti, mi más is lehetne, bajnokságunk álomcsapatának névsorát. Azóta is kezelésre szorulok! Egy magyar gyerek volt benne, az is a kapuban.
Nehogy most azzal gyertek, hogy nincs semmi gond, ezek a csapatok, klubok, magántulajdonban vannak! Egy fenét! Ez csak szemfényvesztés! Legfeljebb papíron! Ezeket mi tartjuk el, tehát ilyen alapon mind a miénk!
Na, de most kapaszkodjatok meg! Még ha akaratlanul is, de már megint bebizonyítottam valamit, pedig nem vagyok egy Einstein. Én csak egy kis szürkenyúl vagyok, és még csak nem is nemzeti. És mégis!
Mikor leírtam a Word szövegszerkesztőben, hogy miszter30százalék, a helyesírásellenőrző úgy elfogadta, mint a pinty! Az ütő megállt bennem! Nem akartam hinni a szememnek. Na, mondom magamnak, tessék! Itt a bizonyíték! Ez egy létező dolog, már a „Word” is tudja! Mikor az első kábulatból magamhoz tértem, remegő kézzel, félve nyúltam a billentyűzethez. Beírtam a miszter40százalék, majd a miszter50százalék kifejezést is. Nem fogjátok elhinni mi történt! De, de, jól gondoljátok! Ezeket is elfogadta. Na, ettől kifeküdtem. Nem azt mondom, hogy nem tudtam erről, de hogy ez ennyire elfogadott, az meglepett. Tudja már ország, világ, hogy mennek nálunk a dolgok!
Ezt a „miszter30százalék”-ot Debrecen kapcsán leírni pláne nem eretnekség, érdemes szem előtt tartani, főleg most, látva a DVSC esetét. Tudjátok, Debrecennek a semmiből, hirtelen lett egy NBII-es futballcsapata. Igaz közben bukott egy NBI-est, de kicsire nem adunk! Na, ennek a nagyszerű klubnak most már új tulajdonosa van. Az önkormányzat! Nyugodjatok meg, eltartani ezután is mi fogjuk, csak most már másik zsebünkből.
A DVSC „tulajdonosváltása”, mely a fentiek tükrében csak jelképes volt, megmutatta, hogyan üzemelnek nálunk a klubok. Egyrészt a TAO-nak nevezett közpénzből, másrészt a miszter30százalékokból, ami ugyancsak közpénz, valamint a jegyeladásokból, és a reklámbevételekből. Ne nevessetek! Ez utóbbi kettő jó esetben fedezi a fűnyírás költségeit, feltéve, hogy miattunk nem kap büntetést a klub.
Debrecen önkormányzata vakon megszavazta a csapat átvételét, úgy, hogy a mai napig nem tudja, mennyibe fog kerülni a DVSC Futballszervező Kft. 73% tulajdonrésze, ami jelenleg egy NER-lovag „tulajdona”. Azt tudta, hogy évi többszáz millióba fog kerülni az üzemeltetés, és ennek ellenére még a Kft. 24%-os kaszinóérdekeltségéről is lemondott. Ez csak úgy lehetséges, hogy eddig is, és ezután is mi, adófizetők fizetjük a költségeket, csak most már egy másik zsebünkből. Hiába, mulatni tudni kell, főleg más zsebéből! Nekünk annyi zsebünk van, hogy számon tartani sem tudjuk. Igaz, nem is kell, csak annyi a dolgunk, hogy számolatlanul és csukott szemmel tömködjük bele a milliárdokat.
Zsebből zsebbe mennek a pénzek, de van ezzel egy kis bajom! Egyrészt kis hazánkban túl sok a zsebes, másrészt mi, akik beletesszük a zsebekbe a milliárdokat, nem nyúlhatunk azokba a zsebekbe, s még sok esetben azt sem tudhatjuk, mire költik. Ezek a zsebek számunkra egyirányúak, csak betenni tudunk, kivenni nem.
Ha már a zsebeknél tartunk, nekem is van zsebem, de elég gyakran az az érzésem, hogy nem az én kezem van benne! Valakik állandóan kotorásznak benne! Aztán ismerek olyan zsebeket is, melyek feneketlenek, gazdájuk keze nem is ér le az aljára, pedig gyakran ott tartja!
Vannak lyukas zsebek is, mint például az államkassza, a lyuknál ott állnak sorban a zsebesek, hogy megtömjék saját zsebüket. Ők a díszzsebesek, de úgy is mondhatnám, hogy a miszter30százalékok.
Mostanában Debrecenbe kéne menni a zsebeseknek, a miszter30százalékoknak, ott van most karácsony, nem Budapesten, de most nem pulykakakast kéne venni! Sőt! Lehet, hogy nem is venni kéne, hanem eladni! Az önkormányzat mindent megvesz, azt sem kérdi, mibe kerül.