Készülődvén a tavaszra, számba vettem, hogy is állok állatok dolgában. Arra jöttem rá, hogy amilyen állatokkal én rendelkezem, egyet sem vennék számba.
Ebből is látszik, a főnyereményt nem ütöttem meg, bár az is igaz, hogy a guta viszont engem nem ütött meg. Jól van ez így!

Kezdem a legnagyobb kutyával, aki valóban kutya volt. Ugyan sajnos Ő már nem tagja a földi csapatnak, de mégiscsak megér egy pár vakkantást. Kedvenc lányom jóvoltából vált családtaggá. Nevét szépségéről, szeretetből kapta. Gyakran indítványozta, hogy többet foglalkozzam vele. Ez irányú óhajának kezem orrával történő lökdösésével, és méltatlankodó morgással adott hangot. A simogatásból sosem volt elege. Nem ritkán 3-4 métert hátán csúszva közelített meg, nem rejtve véka alá abbéli szándékát, hogy késedelem nélkül vakartassa meg velem nyughatatlan pocakját.
Ugorjunk egy nagyot, víz alatt is van élet. Aranyhalak alkotják a víz alatti kolóniát. Ők jó alattvalók, nem beszélnek. Az is igaz viszont, hogy hasznuk sincs. Tavaly kifogtam kettőt is, de egyik sem jelentkezett, hogy akár csak egy kívánságomat is teljesítené. Visszadobtam őket, hátha megjön az eszük, s nem maradnak olyan sóherek, mint kormányunk.

Néha egy-két macska is átvonul területemen. Ezek valószínűleg nem hajléktalanok, csak nincsenek tisztában a magánterület, magántulajdon fogalmával, vagy sajátosan értelmezik azt. Ezzel nem csak az állatvilágban nincsenek egyedül, ez az embereknek is gyakran problémát okoz, elég, ha kormányunk tagjaira gondolunk.
Találkoztam már sündisznóval is a fenyőfám alatt. Ezek az élőlények félőlények, ritkán mutatkoznak.
Előszeretettel tartózkodnak nálam feketerigók is. Be kell valljam, úgy táncolok, ahogy ők fütyülnek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a körte, és almafámat már eleve úgy metszem, hogy nyár folyamán jól védett fészket tudjanak készíteni. Sok másfajta madár is megfordul nálam, mind jómadarak.

Mondhatnám, hogy ez a kis birodalom a béke szigete, de nem teljesen igaz.
Van egy-két vakond, akik tartózkodási engedély nélküli illetéktelen lakásfoglalók. Mindezek fölött még underground tevékenységet is folytatnak, sőt igyekeznek aláaknázni az elfoglalt területüket. Az idők folyamán állóháborús konfliktus alakult ki. Mivel én felelek a hadügyekért is, kihirdettem a hadiállapotot. (Megjegyzem, semlegesség híve vagyok, tehát nincs ellenségem! Ugyanakkor nem szólok be senkinek, nem vágyom senki más tulajdonára sem, így érdekes módon senki nem akar megtámadni.)
Nehezítik a védekezést a területem határát biztosító kerítések, valamint az a tény is, miszerint egyik szomszédom sem kívánja befogadni őket.
Hallatlan, hogy ezek a vakondok mennyire hallhatatlanok, még szerencse, nem halhatatlanok.
Megfogalmazódott bennem, most már jó lenne elejteni, és felejteni őket!
Már többször tudomásukra hoztam, hogy nem kívánatosak, és amint kezem közé kerülnek kitelepítés vár rájuk!

Míg el nem felejtem, tanyáznak még tücskök, bogarak, pókok is szerény portámon. Ezek mind munkanélküliek, igen haszontalan állatok, dolgozni nem akarnak, csak zabálnak. Legalább selymet tudnának szőni, de ezek legföljebb pókhálót tudnak. A kutya sem hívta őket, tehát Vénusz sem! Bár, ha már itt tartunk, Vénusz nagyon szerette a tücsköket, igaz, nekem kellett őket előcsalogatnom lyukaikból. Ne menjünk el szó nélkül a gerinctelen csúszó-mászók mellett sem! Ezek persze el vannak szó nélkül, nem úgy, mint hivatalhoz jutott társaik. Hiába, na, a magasság mindenkit megszédít. Sokaknak már a sámli is vesztőhely. Van olyan, aki már sámlira felállva elveszti józan ítélőképességét, becsületét. Gyerekkorában sámlin ült, hokedlin feszengett, most meg már a trónt követeli.
Az elején azt írtam, hogy az én állataim nem számba vehetők, illetve egyet sem vennék a számba, de lássuk be, ha így haladunk még rájuk fanyalodhatunk.
Ettől függetlenül úgy határoztam, hogy tavasszal létszámleépítés lesz.
Mivel rezidenciámon pillanatnyilag én vagyok az egyedüli szavazati joggal rendelkező állampolgár, felettes hatósággal sem kell számolnom, így elhatározásomnak könnyedén érvényt tudok szerezni. Az én bogárkáim nagyon szervezetlenek, nincs szakszervezetük, így le sem kellett fizetnem a vezetőiket, mint Orbánnak a szakszervezeti vezetőket. Mellesleg én nem a dolgozókat építem le, hanem az ingyenélőket. Embereknél, országunkban ez fordítva van!
Tartozik még fennhatóságom alá néhány cserebogár is. Ezeket krumplibogárért cseréltem.

Valószínűleg március közelsége az oka, hogy napirend előtti felszólalás keretében kérdést kaptam, mely arra irányult, elkezdjem-e a kerti munkákat, vagy sem. Meg hánytam-vetettem a kérdést, és arra az elhatározásra jutottam, még nem hányok, nem vetek. Egyszóval a kérdést elvetettem. Érkezett egy előterjesztés is, mely azt indítványozta, hogy a nappaliban kezdjem meg az ajándékba kapott virágmagok vetését. Mielőtt még a demokrácia jegyében szavazásra tettem volna fel a kérdést, érkezett egy módosító javaslat is. Hogy stílszerű legyek, magamból kikelve egyfelől elhamarkodottnak, másfelől előkészítetlennek minősítettem az előterjesztést, ugyanakkor indítványoztam a szükséges eszközök beszerzését, valamint javaslatot tettem a vetés pontos időpontjára. Mivel a házelnöki teendőket is én látom el, – nincs egyszerű dolgom, mert nekem nem folyik szar a számból – azonnali nyilvános szavazást rendeltem el. Az előterjesztést, a módosító indítvánnyal együtt elfogadtam, valamint demokrácia ide, demokrácia oda, a végrehajtásért is felelőssé tettem magam.

Szomszédokkal jó viszonyt ápolok. Persze, nekem egyszerű dolgom van. Jó szomszédjaim vannak, nincsenek alantas céljaim, nem akarok beleszólni mások belügyeibe, kifosztani, gyarmatosítani sem akarom őket, és mivel én vagyok felelős a külügyekért is, tehát nincs külügyminiszterem, nincs aki elrongálja ezt a jó viszonyt.
Lehet, hogy ezt a mostanság merőben szokatlan, forradalmi hozzáállást ki kéne próbálni országok közötti viszonylatban is. Talán még békében is élhetnénk!

Így, tavasz közeledtén megfogalmazódott bennem egy vágy: Jó lenne már zöld ágra vergődni.