Kedves gyerekek! Remélem, még nem alszotok? Ha jók voltatok, ha nem, teljesen mindegy, Szürkenyúl bácsi megint mesél nektek. A mai mesém egy jobb sorsra érdemes telerondított pelenkáról fog szólni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos képességű hercegkisasszony. Ennek a lánykának is volt apukája. Bárcsak ne lett volna, akkor ez a mese meg sem íródott volna, mert akkor a hercegnő meg sem született volna. Na, de sajnos volt. Ez a mi liliputi királyunk nagyon szerette legnagyobbik lányát, ezért elnevezte Röhelykének.
Mindent megadott neki, még azt is, ami nem volt az övé. Egyszer ez a kis csoda szép csendben felcseperedett, megtanult saját lábán járni, meg a milyenkén is. A mi liliputi királyunk taníttatta itthon, taníttatta külföldön, nem sajnálta rá a népe pénzét sem. Még a svájcisapka hazájában is iskoláztatta. Ért is ez a kis hercegnő mindenhez, gyerekek! Bizony mondom nektek, nagy tudásra tett szert az évek során. Otthonosan mozog számtalan területen, főleg úgy, hogy a fél ország az apjáé! Ezek után, ahogy ez lenni szokott, eltalálta őt is a nagy szerelem, nem is akárhogy! Megtalálta élete párját, s azóta szépen gyarapodnak. Palotába költöztek, annyi a pénzük, mint a pelyva! Nem sokkal a világraszóló esküvő után megszületett a kis trónörökös is. Itt volt hát az ideje, hogy világot lássanak. Hosszú útra keltek, s ahogy mentek, mendegéltek luxusautójukkal, egyszer csak Horvátországban találták magukat. Nagyon elfáradtak, és megéheztek, ezért megálltak pihenni egy benzinkútnál. Gyerekek! Hát itt csoda történt! Az éles szemű, és éles eszű hercegkisasszony egyszer csak meglátott egy nejlon zacskót. Na, de ez még mind semmi! Gyerekek! Nem fogjátok elhinni! Azt is megállapította, hogy a zacskóban kakis pelenka van. Ugye hihetetlen, kedves gyerekek? Messziről, a fehér sztanyeszlin keresztül meglátta, mi lapul a csomagban! Kedves gyerekek, megmondom nektek úgy, ahogy van. Én ezen egy cseppet sem csodálkozom! Akár hiszitek, akár nem, van ennek a hercegnőnek egy bátyja is, aki kézrátétellel gyógyít. Sőt! Találkozott Jézussal is! Ez már nem semmi, ugye kedves gyerekek? Na, nem azért mondom, de sehol nincs hozzám képest ez a királyi poronty! Én egyszer a Vértes lábánál, egy kis faluban bementem egy kocsmába, felismertek és így kiáltottak fel: megjött Jézus Krisztus! Na, ez a valami, kedves gyerekek! Nem akartam dicsekedni nektek, az viszont biztos, ezzel a csodagyerekkel én sosem találkoztam, pedig találkoztam már egy-két elvarázsolt szerzettel! Ezt elhihetitek! De nem is ez a lényeg, térjünk vissza a pelenkához. Az még hagyján, hogy megérezte a pelenkát, de azt is kitalálta ez a szentéletű hercegnő, kitől származik. Ki bizony! Úgy, hogy ki sem kellett bontania a csomagot! Éles elméjével kiszimatolta, hogy egy migránstól származik, sőt, azt is kitalálta, hány napos! S ezek után mit tett a mi kis Röhelykénk? Odaszaladt saját kicsi lábán, nehogy valaki megelőzze, és magához vette a migránstól származó zacskót, és a kocsijukban helyezte nyugalomba. Arany szíve van a mi kis hercegnőnknek. Eddigi, csodákkal tarkított kis élete során mindig fontosnak tartotta környezetünk védelmét. Szép tett volt, ugye gyerekek? Hihetetlen történet, ugye? Hát, nem is igaz! Francokat! Ordenáré hazugság, amit a királyi hírforrások terjesztenek! Ne higgyetek el minden butaságot! Az igazság az, hogy ez a cseppet sem mesebeli hercegkisasszony bizony eldobta a gyereke zaftos pelenkáját, mégpedig egy velünk határos, baráti országban! Ott hagyta szemetét, mint eb a sajátját. Kedves gyerekek, biztos vagyok benne, ti nem tesztek ilyen gazemberséget, mert ti mindannyian sokkal különbek vagytok nála.
Gyerekek! Egy ősi szürkenyúl közmondással fejezem be mai mesémet, okuljatok belőle:
Aki az út szélére szarik, az maradjon is ott!
Kedves gyerekek! Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, ébredjetek egy szebb világra!
Szervusztok gyerekek!
