Köszöni szépen, jól van, esze ágában sincs visszajönni. Nincs hova! Nincs magyar haza! – mondta. Azt üzeni a mai vezetőknek, ne keressék, nem akar találkozni tolvajokkal, népnyomorítókkal! Elmondta, hogy figyeli a mai viszonyokat, és nagyon el van keseredve. Szerinte nekünk már kevés a 12 pont. 48-ban boldog volt, mert barátai hajlandók voltak harcolni a szabadságukért. Ma csak gyáva népet, birkákat lát.
Megkért, juttassam el hozzátok, igaz, szabadságot, szerelmet szerető magyarokhoz üzenetét. Bízik benne, még nem halt ki a magyar virtus. Lesznek még méltó utódaik. Lesz még magyar szabadság!

Kérésének örömmel eleget teszek! Nincs mit hozzátennem! Íme, olvassátok!

Honfitársaim!
Méltatlanok vagytok arra is, hogy bennünket ünnepeljetek! Fel vagyok háborodva! Halottgyalázás, a szabadság eszméjének megcsúfolása, sárba tiprása, amikor gyáva nép veszi szájára a forradalom emlékét. A szabadságról nem beszélni kell, nem álmodozni kell róla, hanem harcolni kell érte! Fotelből nem lehet forradalmat csinálni! Elképedve olvastam, egyesek Európától várják jövőjük jobbrafordulását. Nem vagytok normálisak!
Az meg aztán végképp mindennek a teteje, amikor egy porbafingó diktátor emlékezik meg rólunk!
A kurva életbe! Hogy tűrhetitek ezt?! Bem apó, atyai jó barátom, harcostársam forog a sírjában! Hozzá méltatlan honfitársai pénzért tapsolnak egy sehonnai bitang embernek magyar földön! Égbekiáltó gyalázat!
Honfitársaim, barátaim! Miért, és főleg meddig hagyjátok ezt?
A ti földesuraitok, palota-lakóitok egyáltalán nem nemesek, semmilyen értelemben! Ezek a tehetségtelen brigantik, senkiháziak, a szép magyar haza ellenségei, gátlástalan kirablói! Vérző szívvel látom, hogy nap, mint nap eladják az országot, ti pedig barmok módjára hagyjátok, nem tesztek ellenük semmit. Elfelejtettétek mi a hazaszeretet! Hová tűnt bátorságtok? Hogy fogtok gyerekeitek, unokáitok szemébe nézni, mikor eljön az ideje? Milyen példát akartok mutatni nekik? Azt, hogy, gyáva, beszari magyarok voltatok, nem mertetek kiállni magatokért, értük, hazátokért?
Magyarok!
Gyávák, semmirekellők vagytok! Mi az istenre vártok? Mi kell még, hogy felébredjetek? Gyerekeitek, unokáitok elhagyják a hazát, hogy megélhessenek, de legfőképpen azért is, mert nem akarnak szolgaságban, rabságban élni. Pedig ez a szép ország el tudna tartani több embert is! A labancoknak dolgoznak, külhont gyarapítják, de hazát ott soha nem fognak találni! Mindig csak szolgák, megtűrt vendégek lesznek! Unokáitok német, osztrák, angol iskolába járnak. Majd szép lassan elfelejtik a gyönyörű magyar nyelvet is. Ezt akarjátok?
Az Isten szerelmére! Ébredjetek már föl! Ha még sokáig vártok, azok a sötét lelkű gazemberek a szabadságvágyat is kiölik belőletek! Látom, mint butítanak benneteket, mert hagyjátok. Beteg királyotok azt csinál veletek, amit csak akar! Mikor szakítjátok már el a láncot?
Mi 48-ban sajtószabadságot akartunk. Ti még most is csak álmodoztok róla! Újságaitok zöme elnyomóitok kezében van. Otthon lapultok, bambultok egy doboz előtt, amiből csak a szenny árad, hazugságokat zúdítanak rátok!
Felelős minisztériumot követeltünk, ti nem akartok hazátokat, benneteket szolgáló minisztériumokat?
Akartunk országgyűlést is. Mondhatjátok, nektek már van. Nahát, arra aztán ne legyetek büszkék! Hallom, látom, mi folyik ott! Az minden, csak nem országgyűlés!
A törvény előtti egyenlőséget is zászlónkra tűztük. Nehogy azzal jöjjetek, hogy nálatok ez megvalósult! Elég, ha csak az ügyészségetekre, bíróságaitokra, választási törvényetekre emlékeztetlek benneteket! Ugye? Nincs miről beszélni!
Közös teherviselést akartunk. Nálatok van? Nincs! Ti viselitek a terheket, míg kifosztóitok zsírosodnak, dőzsölnek!
Úrbéri viszonyok megszüntetését követeltük. Ahogy elnézem uraitok földéhségét, ez már megint aktuális! Szégyelljétek magatokat!
Nemzeti Bankot akartunk, de nem olyat, amilyet ti most elviseltek!
A ti katonaságotok megesküdött az alkotmányra, bár ne tette volna! Még egy normális alkotmányotok sincs! Katonáitok külhonban is szolgálnak, akik itthon maradtak anyám tyúkját nem tudnák megvédeni, nem hazájukat! Erre vagytok büszkék?
Unio-t, Erdély és Magyarország egyesítését követeltük. Most azt látom, ti saját hazátokban sem vagytok egységesek! Ideje lenne összefognotok, ha nem akartok rabszolgák maradni!
Ezek után gondolkozzatok el, mire jutottatok 171 év alatt!
Javaslom, tegyetek fel magatoknak egy kérdést:
Rabok legyünk, vagy szabadok?  - Na, ez a kérdés! Válasszatok!
Majd akkor ünnepeljetek, ha már lesz miért!
Jelentkezzen, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete!
Szerezzétek vissza kedves, szép hazámat a pénzsóvár rablóbanda karmaiból!
Csak rajtatok múlik szép lesz-e a magyar név megint, méltó régi nagy híréhez!

Legyen béke, szabadság, és egyetértés magyar földön!

Talpra magyarok! Hí a haza!