Valamelyik nap nézem a TV-t. Egy aranyér kenőcsöt reklámoztak. Valami jól értesült azt mondta, ez a kenőcs elősegíti a segggyógyulást. Szemem kikerekedett. Na, végre, valamit a nevén neveznek. A fiam rögtön látta, hogy baj van.

- Öreg, nem azt mondták, amire gondolsz! Sebgyógyulásról beszéltek! Mondtam már, hogy menj el a fülészetre.
- Ezt állítólag mondta az orvosom is, de nem hallottam.
Reklámokat nézve mindig elkeseredek, nagyon elkorcsosult az emberiség. Az én időmben nem volt szükség ennyi gyógyszerre. Az az érzése az embernek, hogy akinek nincs herpesze, lábgombája, vagy lumbágója, az vagy impotens, vagy szorulása van.
Nem tudom megfigyeltétek-e, a nők minden esetben oldalt fordulva, egyik lábukat előre téve néznek a kamerába. Ez az „ugye, hogy nincs is olyan nagy seggem” beállás. Lépten-nyomon azt érzem, hogy át akarnak verni. Mindenki másnak akar látszani, mint ami.
Nem vagyok már gyerek, helyesbítek, nem vagyok már gyerekkorú. Mert ugye, amíg az embernek élnek a szülei, addig gyerek. Szóval kapcsolgatva különböző csatornák között óhatatlan, hogy valamilyen mesébe, gyerekeknek szóló rajzfilmbe ne botoljon a gyanútlan ember. Némelyik rajzfilm esetében ki kéne tenni a 18-as karikát! Itt van például a „Tom és Jerry”. Amit Jerry művel Tom-mal (a macskák védett állatok, mint tudjuk) az kimeríti az állatkínzás fogalmát, ráadásul mindezt több rendben, visszaesőként követi el! De Tom se különb. Ő meg védett, énekes madarakat próbál megölni. Az 1883-ban meghozott vadászati törvény már kötelezően előírta az énekesmadarak általános védelmét. Tehát törvényileg megáll a gyilkossági kísérlet minősített esete. A gyalogkakukk című rajzfilm meg terrorcselekmények sorozata. Annyi robbantgatás a hétköznapi életben sincs, mint ott! Mindezek környezetkárosító hatásáról még nem is beszéltünk! Tovább nem mertem kapcsolgatni.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy mesét ezután csak gyermekem felügyelete alatt nézek.