Napok óta próbálok magamhoz térni, de még most is magam alól húzkodom ki magamat.
A hír letaglózott. A Petőfi Kulturális Ügynökség kezdeményezésére kedden megalakult a Petőfi Zenei Tanács. Brrrr! A kurva életbe, nem volt még elég Petőfi gyalázásából? Mi köze Petőfinek a popkultúrához? Miért kell bemocskolni a nevét ilyen agyhalott és hazug kezdeményezéssel?

A tanács a magyar popkultúra jobbá tételét tűzte ki célul, legalábbis ezt állítják magukról.
Az első összeröffenésen, „produktív vita” során – nagyjából - azonnal tisztázták a feladatokat, lehetőségeket, irányvonalakat – olvasható híradásokból. Ebből az következik, hogy a tanács megalakítóinak fogalma sem volt, mit, miért, és hogyan fognak tenni a popért. Az ülés után sem volt, mert azzal álltak fel - ki könnyen, ki nehezebben -, hogy mindenki menjen haza és erőteljesen gondolkozzon. Nah, szépen vagyunk! Ha ezek elkezdenek gondolkozni az még nem baj, de ha eszükbe is jut valami, ki is találnak valamit, akkor a popnak annyi. Még akkor járunk a legjobban, ha nem jut eszükbe semmi!
Egy másik meghatározás szerint a tanács feladata, hogy tagjai szakértelmükkel és meglátásaikkal elősegítsék a Petőfi Rádió, a Petőfi TV, a Hajógyár („a popkultúra új otthona”) és a Magyar Popkulturális Értéktár (melynek „célja muzeológiai(!) szintre emelni a hazai könnyűzenei élet megismerését”) minőségelvű megerősítését, ezáltal a magyar popkultúra jobbá tételét. Aha! Szóval így állunk. Kibújt a szög a zsákból!
Itt álljunk meg egy polgári szóra! A magyar popkultúra, hála a JÓ popereknek, közel sem egyenlő a Petőfi rádióval és TV-vel, valamint a Magyar Popkulturális Értéktárral! Ebből az következik, hogy esélyük sincs a pop jobbá tételére! Ettől persze sosem lesznek csalódottak, mert ezt nem is akarják! Ez a kezdeményezés semmi más, mint a pop igába hajtása!
Itt lesz a kutya, akarom mondani a pop elásva! Nem a közönséget, hanem munkaadójukat, a hatalmat akarják szolgálni.
A popkultúra sajátossága, hogy organikusan fejlődik, és a közönség választja ki, emeli fel a neki tetsző előadókat, zenei irányzatokat! Ha ezt sem értik, ezt sem fogadják el, akkor ők a pop hitvány árulói!
Eddig úgy tudtam, akkor szoktak bizottságot, tanácsot alakítani, ha valami nem jó irányba megy, nem jól működik, esetleg, ha meg akarnak valamit rendszabályozni, a hatalom irányítása alá akarják vonni. Most is az utóbbiakról van szó!
Üzenem a tíz válogatott nemzeti zenetudósnak, ne a jövőn gondolkozzanak, hanem a múltjukon! Ha szerencséjük van, talán eszükbe jut, hogy míg alkotó pályájuk elején, derekán jártak, sok mindent akartak, csak azt nem, hogy a hatalmon lévő rendszer mondja meg, milyen legyen és hogyan legyen jobb a magyar popkultúra, miről és hogyan dübörögjenek.
Ha a popzenét szabályozzák, irányítják, az már nem popzene!
Ha netalántán ellenőrizni akarják, nevezzék magukat inkább Táncdal- és Sanzonbizottságnak!

Szoktuk mondani, ettől már rosszabb nem lehet. De sokszor csalódtunk már, az utóbbi években is! Mindig van lejjebb! Most is elmondható ez! Mégiscsak úgy tűnik, szerencsésebb volt Bródy, Szörényi, Presser, vagy akár Kiss Tibi, Lovasi András, és még sorolhatnám, mert nekik nem akarták megmondani, milyen legyen a popzene, legfeljebb néha letiltották őket, vagy jónéhány dalukat betiltotta a rendszer. A mai irányítás sokkal kirekesztőbb, ocsmányabb! Már eddig is csak a NER kompatibilis együttesek és szólisták kerülhettek be a médiákba, ők kaphattak sokmilliós támogatásokat, na meg persze díjakat is.
Az meg aztán mindennek a szégyene, hogy magukat popzenészeknek titulálók nyírják ki pályatársaikat, nevüket adják egy olyan szervezethez, mely korlátozni hivatott a popzenét!
Erre nincs jobb szó: árulók!