A legújabb hír, hogy Orbán át akarja alakítani a magyarok erkölcsi normáját.
Mikor ezt olvastam nagyon megijedtem! Ültem, és elkeseredetten néztem ki a fejemből. Mi lesz most énvelem? A frász jött rám!
Most, 65 évesen kell megtanulnom lopni, és ráadásul már alig van mit? Ez a ganéj már mindent ellopott. Szólhatott volna hamarabb is! Ráadásul ez aránytalan küzdelem. Neki már sok éves gyakorlata van, megvannak az eszközei is, én meg, vén hülye, most kezdjek el tanulni? Aztán elgondolkoztam, ennyivel biztos nem úszhatom meg! Hazudozni is meg kell tanulnom, ha a kormány erkölcsi normáját kell magamévá tennem. Ráadásul kinek hazudhatok én? Nem hazudhatok egész Europának, a magyar népnek, mint ő! Én csak barátaimnak, rokonaimnak hazudhatnék, nekik meg minek?
Ahogy tovább gondolkoztam, egyre szomorúbb lettem! Korrumpálódni is meg kellene tanulnom, éheztetnem is kellene gyerekeket, felnőtteket, meg kéne aláznom néhány embert, szomszédaimmal sem tarthatnék jó kapcsolatot, és mindezek tetejébe csak két gyerekem van.
Rájöttem, menthetetlen vagyok! Föladom! Maradok egy kis szürkenyúl, még csak nem is nemzeti! Inkább behúzom fülem, farkam, lesz, ami lesz!
De nem! Mégsem! Nem oda Buda! Van megoldás! Változtassuk meg mi az erkölcsi normát! Sőt! Változtassa meg az övét a nemzeti foglár!