Szürkenyúl nem viccel!

Senki nem bújhat el

Közjáték

2019. július 12. - Szürkenyúl

Hátha valaki még nem tudja:
Magyar Adófizetők Ferencváros - Magántulajdon PFK Ludogorec Razgrad 2:1
Az eredményt ismerve sincs kedvem azt mondani: győztünk!


Biztos azért, mert megosztott vagyok, a Fradin kívül még sok csapatot kell eltartanom honfitársaimmal együtt. Kimehetnék valamelyik stadionba szurkolni is, még válogathatnék is a sok csapatom közül, ülve úgy sem látszana, hogy ki van a seggem a gatyából. Ja, majd el felejtettem, fizetnem is kellene, hogy, akaratom ellenére, adóforintjaimból eltartott csapatomat megnézhessem. Ki van ez találva!
Mondom, mehetnék, de nem megyek! Ha jobban belegondolok, ez lehet hogy nem is foci, hanem közpénzből működő, közröhej tárgyát képező közönséges (már amennyire azt a néhány száz lelkes mazochistát, akik kimennek egy-egy meccsre közönségnek lehet tekinteni) közjáték. Ha a köztévé nem közvetítené, a családtagokon kívül alig látná valaki.
Mindannyian nézők vagyunk, de sajnos sok esetben elnézők!
Magam részéről szívesebben megnéznék egy pofás iskolát, ahol a gyerekek nem Orbán-könyvekből tanulnak, ahol nem alulfizetett, megfélemlített tanárok küszködnek gyerekeinkkel.
Azt is megnézném, hogyan válnak kórházaink korszerűvé, egyelőre csak kórszerűek! Szeretném látni azt is, hogy nem menekülnek el jól képzett orvosaink, egészségügyi dolgozóink.
Jó lenne látni épülő bérlakásokat, külföldről behozott vendégmunkásoknak épülő munkásszállók helyett.
A pénzemért szeretnék látni kormányfüggetlen közszolgálati televíziót.
Független Magyar Tudományos Akadémiát.
Független bíróságokat.
Európai ügyészséget, vagy esetleg azt szeretném látni, hogy nincs szükség rá.
Egy tisztességes miniszterelnököt.
Lehet, hogy túl sokat akarok látni? Na, jó, van sok minden, amit cserében viszont nem szeretnék!
Például évtizedek óta felújítatlan utakat, ahol több a kátyú, mint az aszfalt.
Megszűnő balatoni, velencei-tavi szabadstrandokat.
Elszegényedett, lepusztult falvakat, ahol sok esetben se orvos, se posta, se bolt, de még kocsma sincs.
Kisvasutat Bicskén.
Ukrán magyar nyugdíjasokat, akik az én jövőmről döntenek.
Erdélyi halottakat Orbánra szavazni.
Nyálcsorgató, kéjesen vigyorgó miniszterelnök helyettest a parlamentben.
A hatalom enyves kezében vegetáló Nemzeti Színházat.
Adómból épülő stadionokat, templomokat.
Hatalomvágyból, mérhetetlen kapzsiság miatt gerjesztett gyűlöletet!
Végül egy valamit mégis csak szeretnék még látni.
Egy börtönt, amelyik bűnöző kormánytagokkal és kegyeltjeikkel, oligarcháikkal van megtöltve, azt sem bánnám, ha rozsdásak lennének a lakatok, és túlzsúfolt lenne!

A bejegyzés trackback címe:

https://szurkenyul.blog.hu/api/trackback/id/tr3114940372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.