Szürkenyúl nem viccel!

Senki nem bújhat el

A Tiszánál (József Attila után szabadon)

2016. szeptember 23. - Szürkenyúl

A Tisza parton, egy fűcsomón ültem,
s néztem, hogy úszik el a sok ganéj.
Szelíden, habozva folydogált a Tisza,
mosta az ország minden szennyesét. Nem tiszta.
Eltűnődtem a szagoktól bódulva,
gyűlt bennem a harag, nem tarthattam vissza.

A Tisza csak folyt. A szarcsomók 
játszadoztak a habok tetején,
mint kisgyermek anyjának kebelén.
Eső kerekedett, próbálta elmosni,
mit emberek próbáltak eldugni.

A ganéjnak nincs nemzettsége,
nincs hazája, sőt gazdája sincs,
nem is kell senkinek, nem kincs!
De mégis! Emberek! Álljon meg a menet!
Ez a gyalázat tovább így nem mehet!

Nyissa ki végre mindenki a szemét,
vagy elönt bennünket a ganéj, és a szemét!
Vétkesek közt cinkos, aki néma,
Aki tud valamit, nyissa ki a száját, még ma!
Rendezni kéne már fontos dolgainkat,
ez lenne a mi dolgunk, ne várjunk hát sokat!

Amit fentebb írtam, komolyan gondoltam,
essen össze minden ganéj, holtan!

  1. szeptember

A bejegyzés trackback címe:

https://szurkenyul.blog.hu/api/trackback/id/tr4811738195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.