Szürkenyúl nem viccel!

Senki nem bújhat el

Mese a disznókirályról

2016. augusztus 23. - Szürkenyúl

Szervusztok, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már.
Szürkenyúl bácsi most mesét mond nektek.
Hol volt, hol nem volt (sajnos inkább volt, mint nem volt), volt egyszer egy kis ország. Kíváncsiak vagytok rá, hol volt ez a kicsi ország? Megmondom én nektek! Ez az ország nem a meseország volt, de még csak nem is a mennyország! Ez a pici ország az Óperenciás tengereken innen, egy nagy gödörben volt, igen közel a pokolhoz. Ennek a kis országnak volt egy kicsi királya. Kis országnak kis király dukál. Én mondom nektek gyerekek, ez a király, kiskirály volt.
No, ennek a kiskirálynak volt egy kedvenc kismalaca. Ez a kismalac kezdetben egy rózsaszínű kis állatka volt, társaival együtt vidáman röfögött a kondában.
Teltek, múltak a dolgos hétköznapok, meg a nem dolgosak is, ez a kismalac egyszer csak nagyon nagy malac lett. Igazából nem is malac lett, hanem disznó. Egy nagy, nagy büdös disznó, kedves gyerekek!
Ez a büdös disznó egy csodadisznó volt. Egy nap alatt megtanult mezőgazdálkodni, kitanulta a polgármesterséget, számtalan vállalkozást irányított, pedig írni, olvasni is alig tudott.
A nagyon kiskirály elhalmozta minden földi jóval. Mindig őt engedte először a moslékos vályúhoz, a legzsírosabb földeken turkálhatott. Rövid idő alatt annyi földje lett, hogy egy hét alatt sem tudta körbe röfögni.
Gyerekek! Láttatok már disznót palotában? Ugye nem? Pedig ennek a disznónak még palotái is voltak! Igaz, senki emberfia nem látta egyikben sem. Megmondom nektek gyerekek úgy, ahogy van, nem is való a disznó palotába.
No, de térjünk vissza a mi kis királyunkhoz. Bizony, mondom nektek gyerekek, ennek a kiskirálynak nem csak egy disznója volt! Sőt, aki a közelébe került az mind disznóvá változott.
Így teltek a napok a királyi udvarban, amikor is az egyik reggelen csoda történt! Gyerekek! A mi kis királyunk arra ébredt, hogy selyem dunnája alól egy kunkori farkinca kandikál ki. Nagyon elcsodálkozott, nem tudta mire vélni a dolgot. Óvatosan fölemelte a takaróját, hát látta ám, hogy az a szőrös farkinca a sajátja. Nagyon megijedt, gyorsan kiugrott a baldachinos ágyából, megpróbálta felvenni papucsát, de elszörnyedve látta, hogy éjszaka patája nőtt. Kucu lábán rémülten kocogott a díszes hálószobai tükréhez, belenézett, gyerekek, nem fogjátok elhinni mit látott! Turcsi kis rózsaszín disznó orrocska foglalta el a tükör közepét. A mi kis királyunknak még a szája is tátva maradt, meg sem tudott szólalni. Másnapra aztán olyan súlyossá vált a helyzet, hogy már beszélni is elfelejtett, csak röfögni, meg böfögni tudott. Hogy is lehetett volna másként. Gyerekek, láttatok már beszélő disznót? Ugye, hogy nem? No, de ez még mind semmi, még a röfögése is hamis volt! Gyerekek! Hallottatok már disznót hamisan röfögni? Borzalmas, higgyétek el! Kívánom nektek, hogy sose halljátok meg! Ezután rohamosan hízásnak indult, és olyan kövér lett, mint egy igazi hízott disznó.
Ez a mi disznókirályunk utolsó éveiben már csak a disznókkal foglalkozott. Szép kis konda gyűlt köréje. Mindegyiket magas udvari pozícióba helyezte. Aki egy egészségeset tudott böfögni, az ízibe miniszter, vagy címzetes államtitkár, de legalább is miniszteri biztos lett!
Ezek a disznók, ahogy egy kis hatalomhoz jutottak, nagyon elszemtelenedtek! Azt hitték, hogy nekik már mindent szabad. Mindenhol ők akartak turkálni, mindent maguknak akartak.
Rövid idő alatt nagyon meggazdagodtak, a szegényeket lenézték. Volt kitől tanulniuk!
A disznókirály legfőbb tevékenysége arra irányult, hogy hatalmát védje. Ezért még a fél királyságát is odaadta volna (hogy az egészet megtarthassa!). Mert hát gyerekek, ez a király nagyon kapzsi volt! Ez lett aztán a veszte is. A népe megelégelte a gátlástalan, telhetetlen disznók uralmát, és egy szép napon, egytől egyig mindet elzavarta! No de nem hagyták ám őket szétszéledni! A disznókirállyal az élen, mindet beterelték egy nagy karámba, és hét lakat alatt őrizték őket, míg meg nem haltak.
A fellázadt alattvalók a kanok országos gyűlését – mert a nép már csak így nevezte az országgyűlést – feloszlatták, új királyt választottak, s boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Mi ebből a tanulság, kedves gyerekek?
Higgyétek el nekem, nem érdemes disznónak lenni. Tudjátok meg, a disznók, meg a mosónők korán halnak, és a disznók ráadásul nem ágyban, párnák között.
A disznókat előbb-utóbb levágják!

Ha minden nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Aludjatok jól, álmodjatok szépeket! Jó éjszakát gyerekek!

A bejegyzés trackback címe:

https://szurkenyul.blog.hu/api/trackback/id/tr4411610464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.