Senki nem bújhat el

Szürkenyúl nem viccel! A humor mindig ellenzéki!

A szuperelme

2017. december 17. 06:15 - Szürkenyúl

Amióta nyugger vagyok, szerencsére egyre több időm van olvasni. Nemrég például azt olvastam, hogy az emberiség már szuperelméket fejleszt. Hurrá, gondoltam magamban! Ez már valami! Nem is ártana, ha okosabbak lennénk, mint manapság. Ettől függetlenül fel merült bennem néhány kérdés is.
Biztos ez kell ahhoz, hogy ne piszkítsunk magunk alá, ne árasszuk el szeméttel a földet, tengereinket, a világűrt?


Szuperelme kell ahhoz, hogy békésen megférjünk egymás mellett, hogy ne irtsuk ki saját magunkat?
Magasabb intelligencia kell ahhoz, hogy több élelmiszert gyártsunk, mint fegyvert?
Aztán azon gondolkoztam, mi lesz a jelenlegi elmékkel? Azokkal, akik a szuperelméket fejlesztik.
Mit fognak velünk csinálni a szuperelmék? Lehet, hogy használni fognak bennünket, mint kezdetleges robotokat? Esetleg azért fognak megtartani bennünket, hogy szórakoztassuk őket?
Miben lesznek okosabbak, mire fogjuk megtanítani őket? Arra, amit már tudunk, csak nem elég jól? Talán gyorsabban fognak egymásnak esni? Lehet, hogy pusztítóbb fegyvereket fognak kitalálni? Tudni fogják, hogyan kell még jobban kihasználni a másikat, esetleg bennünket? És ha a szuperelmék annyira sem fogják megérteni egymást, mint mi, természetes intelligenciával rendelkező okos emberek?
Talán mégsem lenne jó, ha okosabbak lennének?
Mikor idáig jutottam az jutott eszembe,(nem vagyok szuperelme, tudom!), én csak egy kis szürkenyúl vagyok, még csak nem is nemzeti, mi lesz énvelem? Lesz rám szükség egyáltalán, vagy mehetek a levesbe? Csak szólok! Jól főzzenek meg, már most is elég rágós vagyok!
Ha jól belegondolok, már most is túl okosak vagyunk! Könnyedén el tudjuk pusztítani az egész földet, ki tudunk irtani állatfajokat, erdőket, az egész növényvilágot.
Azon is érdemes eltöprengeni, akarunk-e egy okosabb Hitlert, Pinochetet, Orbán Viktort, Kim Dzsongunt, Donald Trumpot? Vigyázni kéne ezzel a szuperelmével, mint tudjuk, az ész bajjal jár! A józan paraszti ész gyakran sokkal többet ér, mint a nagy tudomány.
Évtizedek óta álmodozunk arról, hogy a robotok majd egyszer megkönnyítik az életünket, átveszik a háztartást és a fizikai munkát tőlünk. Chaplin „Modern idők” című zseniális filmje jutott eszembe. Az a jelenet, amikor a gyári munkás Charlie-t egy robot eteti. Mit mondjak? Nagyszerű lesz! Ha így haladunk, lehet, még azt is megérem, hogy intelligens nyúl viszi majd a puskát, s lehet, hogy lőni is a nyúl fog, az intelligens befőtt meg elteszi a nagymamát.
Kicsit megnyugodtam, amikor eszembe ötlött, mi a magyar valóság. Azt propagálja intelligens kormányunk, hogy nem kell tanulni, jó szakmunkásokra van szükség. Ha így haladunk, egyhamar nem kell félnünk a mesterséges intelligenciától, sőt a természetes intelligenciától sem…
Na, de ha már a természetes intelligenciánál tartunk. Először talán meg kellene tanulni jelenlegi eszünket, saját elménket jól használni, fejleszteni, a jó szolgálatába állítani. Van még hova fejlődni! Ezt ugye nem kell bizonygatni?
Az is igaz, hogy sok esetben nem is az ész hiányzik a fejlődéshez, hanem az akarat, a jó szándék.
Azt azért nem kéne elfelejteni, ahol a tudás, ott a hatalom. Viszont a hatalomnak is vannak mellékhatásai. Gandhi azt mondta egyszer, és nagyon igaza volt, a hatalom hatására az emberek siketté és vakokká válnak. Ismerős?
Figyelmébe ajánlom a mai hataloméheseknek, pénzéheseknek Seneka szavait: a pénz senkit sem tesz gazdaggá.
Ez bizony így van! A szeretet az, ami bennünket, embereket gazdaggá tesz! Barátaink, szerelmeink, ismerőseink, szomszédjaink szeretete tesz bennünket igazán gazdaggá, boldoggá!
Kérdezhetnétek, mi köze van a gazdagságnak, és a boldogságnak egymáshoz.
Megérkeztünk a lényeghez!
Csak az lehet gazdag, aki boldog. Fordítva ez nem igaz! De mi is a boldogság? Bródy egyszer azt mondta, a boldogság az, amikor az embernek pont annyi problémája van, amennyit meg tud oldani. Gondoljatok bele, mekkora igazság van ebben! Másfelől, emlékezzetek vissza, mennyivel nagyobb boldogság másnak örömet szerezni, mint magunknak. Karácsony felé közeledve nem árt erről beszélni, de ami azt illeti régen rossz, ha csak karácsonykor, ünnepnapokon akarunk egymásnak örömet szerezni. Egy-egy ajándéknál sokkal többet ér, ha nap, mint nap segítjük egymást, apró figyelmességekkel ajándékozzuk meg szeretteinket, embertársainkat. Támogatjuk, segítjük azokat, akik fontosak nekünk, abban, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek. Ezek az igazi ajándékok!
Nos, ez a néhány gondolat az én karácsonyi ajándékom. Nem sok, nem szép, be sincs szépen csomagolva, de én csak egy kis szürkenyúl vagyok, tőlem ennyire futotta, azért fogadjátok szeretettel.

Aki idáig eljutott, annak is, aki nem, annak is, nagyon sok boldogságot, békés boldog karácsonyt, sikerekben gazdag újévet kívánok!

Aki nem robot, nem mesterséges intelligencia, és tetszett, amit olvasott, az nyomja meg a "tetszik" gombot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szurkenyul.blog.hu/api/trackback/id/tr8913500591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása