Ha nem lennék egy szürkenyúl, megalapítanám a Szürkenyúl Pártot. Lenne Szürkenyúl tagozata, és természetesen nyugdíjas tagozata is. Ez most nagyon menő. Most szeretni kell a nyugdíjasokat! Választásokig! Utána dögöljenek meg, de minél hamarabb! Üres a nyugdíj kassza. Egy jó hazafi nem húzza sokáig. Tudja a dolgát. Ha nem, segít a kormány! Hiszen megteremtette a munkaalapú gazdaságot.
A munkaalapú gazdagságra még egy kicsit várni kell. De már nem sokáig! Már a sógorok nyomában vagyunk, de van egy kis baj. Szólhatnánk nekik, hogy lassítsanak egy kicsit, esetleg forduljanak vissza, hogy utolérjük őket, de a nyikhaj külügyminiszterünk folyton összeveszik velük. Így nem fognak szót fogadni nekünk!
Ott tartottam, hogy munkaalapú gazdaság. Mehet mindenki dolgozni, a nyugger is! Előbb, vagy utóbb majdcsak földobja a pacskert. Na, velem rossz lóra, akarom mondani rossz nyúlra tettek! Azért se megyek el dolgozni! Sőt! 100 évig fogok élni, csak azért, hogy bosszantsam őket! Ebben a szép országban dolgozni már lehet, keresni még nem, de ez a mi vezetőinket egy cseppet sem érdekli.
A szürkenyúl tagozat tagja lehetne mindenki, aki nem pénzsóvár, és nem hatalommániás. Ezzel a jelenlegi hatalmi elitet ki is zártam. Nem baj! Nekik úgyis más szerepet szántam!
Jut eszembe! Még nem is mondtam, mi lehetne a párt programja. Nem lenne programja! Ne morgolódjatok! Nem akarok feltűnősködni. A többi pártnak sincs!
Na, jó, rendben. Már megint igazatok van! Egy igazi Szürkenyúl Párt adjon magára! Különben is, csak ígérgetnem kell, betartanom úgysem kell semmit. Felénk nem divat ígéreteket betartani. Arról már nem is beszélve, hogy manapság nem azért szokás pártot alapítani, mert segíteni akarunk hazánkon! Egy frászt! Pénzért!
Nos, nézzük hát a programot, azaz kiknek, és mit kell ígérgetni a választási győzelem reményében.
Nyugdíjasoknak legalább annyit ígérek, mint a többi párt, viszont választások után apránként nem veszem vissza, mint a többiek.
A romákat én is felzárkóztatom néhány milliárdért, legalább annyira, mint a Flóri! Persze tudom, lesznek kiadások is, utaztatás az urnákhoz, egy kis kaja, pia, de ezt a kis költséget elbírja az állami támogatás.
A határon túli magyarokkal nem tudok mit kezdeni, őket már megvette Orbán kilóra.
Tudom, a gazdasággal is illene kezdeni valamit. Először is szükség lenne munkaerőre. Ösztönözni kell a családokat, vállaljanak több gyereket. Próbálkoznak a kereszténydemokraták is, de szerintem a módszerükön egy kicsit finomítani kellene. Fondorlatos módon éneklésre biztatják a fiatal párokat, főleg a nőket, szex közben. Gondolom, így eredményesebb az együttlét. Két legyet ütnének egy csapásra, gyerek is lesz, meg a zenei műveltség is fejlődik. Nem azért mondom, kipróbáltam már egy s mást, de erre még nem gondoltam. Ez biztos a Kodály-módszer, nem tudom. Mi van akkor, ha például a férfi nem gyereket akar, hanem csak egyszerűen szórakozni? Odaszól a partnerének, befogod a pofád asszony, most nem gyereket akarok? Vagy, maradj csendben drágám, most nem brácsást akarunk? Belegondoltam, egy panelházban, éjszaka kellős közepén, Kodály-módszer, érdekes lehetne. Lenne miről beszélnie reggelente a háznak. Fölmerült bennem még egy kérdés: ha a feleség hamisan énekel, akkor a gyerek is hamis lesz? Ugye, milyen bonyolult dolog ez? Ezért mondom, van még mit finomítani az ösztönző rendszeren. De vigyázat, ha nem tesszük rendbe gyorsan a gazdaságot, minden fiatal elmegy külföldre énekelni. Mi, nyuggerek meg hiába maradunk itthon, „énekelni” még csak-csak, de gyereket csinálni már nem akarunk.
Az egészségügyet kiemelten kezelném! Gondot fordítanék arra is, hogy legyen elég nívós hely a pszichiátrián. Egy volt állami vezető, egy miniszterelnök mégsem kerülhet akárhová!
Ezzel egy csapásra sokat javulna a közbiztonság is. Csökkenne a fehérgalléros bűnözés is.
Ízelítőnek legyen elég ennyi. Ez a nyúlfarknyi program is sokkal hosszabb, mint a legtöbb pártocska programja! Beleolvastam néhány párt programjába, – nem javaslom senkinek, lehet, hogy ettől hülyültem meg – napokig nem tudtam aludni! Nem is csodálkozom, hogy az emberek nem akarnak elmenni szavazni. Ez nem választás, ez kész átverés show!
Mikor elkezdtem írni jegyzetem, még „csak” 9 parlamenti, és 43 parlamenten kívüli párt volt. Mire a harmadik sorig értem már eggyel több lett. Csak pislogtam. Mi lesz ennek a vége? Ha nem sietek, mire befejezem, a pártok száma eléri az 500-at is! Mondhatjátok, nem baj ez, mindenki azzal játszik, amivel akar. Ez igaz is, addig, amíg nem a mi pénzünkön játszik! De a mi adóforintjainkkal játszanak!
2018-ban, ha egy magát pártnak nevező csoport kiállít 27 nyamvadt jelöltet, rögtön kap 150 millió forintot! Nem kell se program, se honlap, sem elérhetőség, semmi nem kell, csak egy számlaszám, ahová át tudja utalni a magyar állam a lóvét. Javaslok nekik másik játékszert, mindig kéznél van, és velük egyidős! Azzal játszanak!
Na, ezért mondtam az elején, ha nem lennék szürkenyúl, alakítanék egy pártot. De hát én csak egy kis szürkenyúl vagyok, még csak nem is nemzeti, s már a bundám is kopott. Így aztán maradok párt nélkül, talán kibírom valahogy.
Azt azért nem értem, és talán elgondolkozhatnának ezen a pártok is, miért pártokról szólnak a választások, miért nem a választókról, vagy esetleg az országról.
